„Elleneztem a melegházasságot, mert hittem benne, hogy minden gyereknek joga van rá, hogy legyen két szülője, akinek az életét köszönheti, aki gondoskodik róla” – olvassuk a New York Times véleményrovatában.
A vallomásnak is beillő cikk szerzője David Blankenhorn, az American Values agytröszt alapítója, akit George H. W. Bush elnöksége idején egy fontos családügyi bizottság elnökévé nevezett ki. Blankenhorn a melegházasság elleni küzdelem egyik élharcosa volt. 2007-ben egész könyvet szentelt a kérdésnek, majd az azonos neműek házasságát betiltó 2008-as kaliforniai népszavazás ügyében tartott kongresszusi meghallgatása során is a melegházasság intézménye ellen érvelt.
Blankenhorn érvelése arra épült, hogy a gyerek fejlődése szempontjából fontos a stabil családi háttér, amelyet leginkább a vér szerinti szülők közötti házastársi kapcsolat biztosíthat. Az azonos nemű párok esetében az összetartozás és az elkötelezettség gyengébb, hiszen a feleket nem köti össze a biológiai szülőség közös felelőssége – érvelt Blankenhorn.
Mostanra azonban megváltozott az álláspontja, és a melegházasság elfogadása mellett száll síkra. Továbbra is kitart mellette, hogy a gyerek szempontjából a legjobb az, ha vér szerinti, házasságban élő szülei nevelik fel. Az azonos neműek házastársi kapcsolatát azonban elvi kérdésnek, az egyenlőség fontos szimbólumának tekinti, és mint ilyet, támogatja. Ráadásul elege van a homoszexualitás körüli meddő kultúrharcból, és a társadalmi párbeszéd előmozdítását fontosabbnak tartja, mintsem hogy ragaszkodjon a házasság intézményével kapcsolatos konzervatív felfogásához. Már csak azért is, mert mára az amerikaiak fele támogatja az azonos neműek egybekelésének jogát.
Blankenhorn pálfordulásának legfontosabb oka azonban éppen a család intézményének válsága – a gyakori válások, a gyerekvállalási kedv csökkenése és a házasságon kívül született gyermekek arányának növekedése. Blankenhorn ma már azt reméli, hogy ha a meleg párok is egybekelhetnek, a házasság intézménye visszanyerheti régi jelentőségét. Az elmúlt években ugyanis világossá vált, hogy attól nem lesz vonzóbb a házasság, hogy a melegektől megtagadják az egybekelés lehetőségét. Ha viszont az azonos neműek is házasodhatnak – és nem pusztán az állampolgári egyenlőség szimbolikus ügyének tekintik a kérdést, hanem valóban az élethosszig tartó elköteleződés formájának –, akkor talán még sikerülhet restaurálni az egyre inkább idejét múltnak tekintett intézményt, véli Blankenhorn.