„Az amerikai Legfelsőbb Bíróság bírái a Google-t böngészik olyan adatok után kutatva, amelyek alátámasztják saját véleményüket” – foglalja össze Josh Rothman, a Boston Globe kolumnistája Allison Orr Larsen jogászprofesszor tanulmányát.

Orr Larsen a Legfelsőbb Bíróság kutatási módszereit vizsgálja. Megállapítja, hogy a bírák, csakúgy, mint az ügyvédek, előszeretettel böngészik az internetet olyan esetek után kutatva, amelyek segítik őket saját álláspontjuk alátámasztásában.

Mindez jó hír is lehetne, hiszen a bírák több információ alapján megalapozottabb véleményt alakíthatnak ki. Csakhogy a kutatás már maga is pártos – figyelmeztet Orr Larsen: a bírók eleve olyan adatokat és korábbi jogeseteket keresnek, amelyek megerősítik előzetes álláspontjukat. Előszeretettel hivatkoznak például napilapcikkekre – persze a konzervatív érzelmű bírák konzervatív, a liberálisok liberális lapokra, ami fokozhatja a testület ideológiai megosztottságát. Ennél is aggasztóbb, hogy gyakran ellenőrizetlen forrásokra – különféle internetes oldalakra és folyóiratokra – hivatkoznak érvelésükben. Így fordulhatott elő, hogy az egyik bíró téves adatokra hivatkozott.

„Ha a dolgok így mennek tovább, a Legfelsőbb Bíróság által kialakított állásfoglalások olyanok lesznek, mint egy internetes fórumban elhangzó vélemények” – vonja le a következtetést Rothman, utalva rá, hogy talán a legjobb megoldás az lenne, ha a bíráknak megtiltanák az internetes szörfölést, és köteleznék őket, hogy profikra bízzák a kutatást és az adatgyűjtést.