„Az olimpiával kapcsolatban számos mítosz terjedt el. Már a modern olimpia első támogatói is igyekeztek a fáradságos versenyeket minél felemelőbb keretben tárgyalni. Megpróbálták a testvériség mozgalmaként beállítani, mondván, a nemes mozgalom majd segíthet az alantas halandóknak felülemelkedni az állandó ármánykodáson és háborúskodáson” – olvassuk Frank Deford ismert sportújságíró és regényíró esszéjét a Smithsonian magazinban.

A Metazin már több szemlében foglalkozott az olimpiával kapcsolatos mítoszokkal. Deford újabb adalékokkal szolgál. Coubertin báró kapcsán megjegyzi, hogy az olimpiai játékok alapötlete korántsem a népek közötti barátság gondolatából fakadt. A soviniszta eszmeiségben nevelt fiatal arisztokratának rögeszméje volt, hogy hazája azért veszítette el a porosz–francia háborút, mert a német katonák fizikuma jobb volt. Olyan mozgalmat szeretett volna elindítani, amelynek révén hazájának ifjai erősebbek és egészségesebbek lehetnek, mint a németek, de persze nem az alacsonyabb rendűnek tekintett németek testedzési módszereivel.

A 19. század közepén számos országban próbálkoztak az antik olimpia újjáélesztésével – emlékeztet Deford. Az egyetlen tartós sikernek örvendő kísérlet Much Wenlock angol kisvároshoz kötődik, ahol a helyi orvos, Penny Brookes kezdeményezésére 1850-től tartottak modern olimpiai játékokat. A program alapján persze inkább falusi vetélkedőkről volt szó: a labdajátékok mellett hordógurítás és malackergetés is szerepelt a versenyszámok között. Az erőpróba mindenesetre egész Angliából vonzott olimpikonokat, sőt még a görög király is ellátogatott az egyik eseményre.

Coubertin 1890-ben járt a Much Wenlock-i játékokon. A látottak lenyűgözték, és valószínűleg Brookes vetette fel neki, hogy az olimpiai mozgalom segíthetne az egész emberiség egészségi állapotának javításában. Minden bizonnyal Brookes ötlete volt az is, hogy az első nemzetközi olimpiai játékok színhelye Athén legyen.