„A Facebook nemcsak az új technikai lehetőségek és a könnyebb kapcsolatteremtés révén hat az egyetemi életre” – írja Stephen Winzenburg amerikai kommunikáció professzor a Chronicle of Higher Education felsőoktatási lapban.

Mint arról a Metazin is többször beszámolt, a Facebook a narcisztikus magamutogatók paradicsoma. A könnyelmű kitárulkozás és intimitás kultúrája azonban nem korlátozódik a közösségi oldalak virtuális világára, hanem átterjed a valódi világra, egyebek között az egyetemekre is.

Winzenburg beszámol róla, hogy diákjai újabban fenntartások nélkül osztják meg tanáraikkal magánéletük legintimebb részleteit. Egyik hallgatója abortuszra hivatkozva mentette ki magát az óráról. Egy másik az egész osztály előtt elvonókúrával magyarázta hosszú távollétét. Volt, aki azért kért haladékot a házi dolgozatra, mert bíróságra kellett járnia, miután megvert valakit a kocsmában, és akadt, aki másnaposságra hivatkozott. Egyik hallgatója tőle kért tanácsot egy ismert tévéssel folytatott viszonyával kapcsolatban. Olyan diákja is akadt, aki nyíltan bevallotta, hogy egy prostituált szolgáltatásait vette igénybe, hogy leküzdje a vizsgák miatti stresszt.

Hogyan reagálhat a tanár ilyen helyzetekben? – teszi fel a költői kérdést Winzenburg, aki a közvetlen tanár-diák viszony híveként eleinte megpróbált alkalmazkodni az újfajta bizalmassághoz, ha már nem mondhatta, hogy semmi köze a diák magánéletéhez. Ez azonban nem vált be, mert a feltárulkozó diákok egy része kifogásolta, amikor tanára akár csak udvariasságból érdeklődött a korábban általa kiteregetett magánéleti válsága alakulásáról – még jó, hogy zaklatásért nem tett panaszt. Winzenburg így némi kísérletezés után úgy döntött, hogy elengedi a füle mellett a diákok intim ügyeit.