Az afro-amerikaiakat sokkal inkább sújtotta a hatóságok tehetetlenkedése, mint a fehéreket. A kormány nem törődik a feketékkel? Vagy a kormánypárt nem sokat vár a fekete választóktól?
A külügyminiszter, Condolezza Rice volt az egyetlen színes bőrű, aki nem azt nyilatkozta a médiának, hogy az afro-amerikaiakat sokkal inkább sújtotta a hatóságok tehetetlenkedése, mint a fehéreket. „A szennyes vízből kihúzott feketék kevésbé finoman fejezték ki magukat” – írja Jacob Weisberg, a Slate politikai kommentátora.
Kanye West, a híres rapper az első segélykoncert után a haragtól fuldokolva mondta egy tévéinterjúban: „Gyűlölöm, ahogy a média bemutat minket. Egy fekete családot látunk. A szöveg: Fosztogatnak. Egy fehér családot: Élelmet keresnek. Azért kellett öt napig várni a segítségre, mert a rászorulók legtöbben feketék voltak.” S ha még ez sem lett volna elég, az NBC szerkesztőinek nagy zavarára a rapper kimondta: „George Bush nem törődik a feketékkel!”
A józan elemző így teszi fel a kérdést: „Mi a bizonyíték arra, hogy az afro-amerikai áldozatok faji hovatartozása súlyosbította a nyomorúságukat New Orleansban, és nem inkább az, hogy szegények, rossz helyen laknak? Ebben a városban, ahogy másutt is, a feketéket, mint csoportot sokféle hátrány éri a rabszolgaság történelmi öröksége, a szegregáció és a diszkrimináció következtében. De véleményem szerint – mondja Weisberg – a faji tényező más módon is rontotta a feketék helyzetét.”
„Nem elhanyagolható a választókerületek faji összetétele. Nem hiszem, hogy Kanye West alá tudja támasztani állítását, miszerint George W. Bush nem törődik a feketékkel. Az viszont tény, hogy Bush elnök nem törődik a fekete szavazatokkal – érvel a Slate kommentátora. – Ami végül is egyre megy.”
Ezután Weisberg sorra veszi a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy a „republikánusok a feketéket nem tekintik aktuális vagy potenciális támogatónak”. Az afro-amerikaiak hagyományosan a demokraták táborát erősítik. Az elmúlt két elnökválasztáson alig tíz százalékban szavaztak a republikánus jelöltekre.
„Ezért – vonja le a következtetést – Busht és párttársait nem az önérdek vezeti, amikor az afro-amerikaiak bajaival foglalkoznak. Nem politikai kényszer számukra, hogy segítsenek az alacsony jövedelmű feketéken, hanem csak jótékonykodnak. Egészen máshogy reagáltak volna, ha New Orleans politikai szempontból fontos, fehérek lakta, a republikánusokkal szimpatizáló város.”
A hurrikán nem rasszista. Az sem igazolható, hogy az elnök vagy a Republikánus Párt az. Bizonyos körülmények között azonban maga a demokrácia produkál olyan eredményt, amely szándékos faji megkülönböztetésnek látszik. A republikánusoknak akkor áll majd érdekében a feketék gondjaival törődni, ha ezt a túlnyomórészt fehér szavazóbázis elvárja tőlük.