„A polgári házasság, mint jogintézmény nem a felek érzelmi igényeit hivatott kielégíteni, hanem mindenekelőtt a leendő gyerekek fejlődéséhez szükséges környezetet kell megteremtenie” – írja Véronique Besse jobboldali képviselőnő és Béatrice Bourges, a 71 konzervatív szervezetet egyesítő Gyermekpárti Közösség szóvivője a Le Monde-ban.

A családjog ezen az alapon tiltja a poligámiát, a közeli rokonok és az éretlen fiatalok házasságát – folytatja a szerzőpáros. Ezekben az esetekben is fel kellene vetni, hogy miért ne lehetnének az illetők boldogok úgy, ahogy ők szeretnék, mégsem alakulnak e követelésekkel fellépő mozgalmak. Felvetik ellenben, hogy a családjog nem ad senkinek eleve jogot a gyereknevelésre, hanem a gyerekeknek ad jogot arra, hogy emberi méltóságukkal összeegyeztethető körülmények között nevelkedjenek. És a mai jogi helyzet nem a felnőttek között diszkriminál nemi irányultságuk szerint, hanem éppen megakadályozza, hogy a gyerekek között legyen diszkrimináció oly módon, hogy egyes gyerekeknek ne lehessen mind apjuk, mind anyjuk: mert a szerzők szerint ehhez minden gyereknek joga van, tudniillik fejlődésükhöz ez a legmegfelelőbb környezet.

Négy baloldali hozzászóló, Irène Théry, Laurence Brunet, Jennifer Merchant és Martine Gross viszont úgy véli, hogy Christiane Taubira igazságügyi miniszter tervezete csak részben teljesíti Hollande elnöknek azt a választási ígéretét, hogy egyenjogúsítja majd a meleg párokat. A melegházasság törvényes lesz, sőt, a meleg párok tagjai örökbe fogadhatják majd rokonaik vagy egymás gyerekeit. De idegen gyerekeket nem, és a szerzők nem értik, miért nem. Hasonlóképp ellentmondásosnak tartják, hogy a meleg párok továbbra sem vehetnek majd részt lombikbébi programban.

Paul Thibaud publicista az eddigi vitából azt a következtetést vonja le, hogy igazi vitáról szó sem lehet, mert a felek elbeszélnek egymás mellett. Az ellenzők biológiai érvekkel operálnak, a pártoló tábor pedig társadalmiakkal és erkölcsiekkel. Ő maga filozófiai érveléssel próbálkozik. A gyakorlatot tekintve úgy látja, hogy meleg párok, tetszik, nem tetszik, máris nevelnek gyerekeket. Amit pedig nem lehet megakadályozni, azt szabályozni kell, nem megtiltani. Elméletben azonban nem tartja helyesnek a meleg párok gyerekvállalását. Mindenekelőtt a szakirodalom nem bizonyította be, hogy ez nem jár kedvezőtlen következményekkel a gyerekekre nézve: „az esetszám” ehhez egyelőre nem elegendő. Azt pedig elég visszásnak tartaná, ha kísérletezés céljából növelnék „az esetszámot”. Thibaud ennél elvontabban is megközelíti a témát. Jürgen Habermasszal ért egyet, aki szerint a szabadság egyben hatalom is, és ezért szükségképp korlátozandó, hiszen nem csupán magunk fölött gyakoroljuk. Például ha egy szülő meghatározza gyermekének nemét, azzal a maga szempontjait erőlteti a megszületendőre. Thibaud szerint hasonló hatalmi visszaélés az is, ha a gyermek a szülők kívánsága miatt két anya vagy két apa mellett nő fel. És ezen a hatalmi visszaélésen az sem változtat, ha jó eredményt hoz az egynemű pár által létrehozott családi közeg. Ő azt tekintené elfogadhatónak, ha a meleg párok megkapnák a gyereknevelés jogát, de nem tekinthetnék magukat szülőpárnak. Ebből sajnos nem világos, mi a véleménye Thibaud-nak az örökbefogadás és a lombikbébi program ügyében. Lehet, hogy meleg párok esetében csak a nevelőszülői státuszt tartja elfogadhatónak. De az is lehet, hogy az örökbefogadást sem ellenezné. Biztos viszont, hogy helytelenítené, ha a meleg párok lombikbébit hozhatnának a világra.