„Az Egyesült Államok hadiipara az utóbbi időben kizárólag a csúcstechnológiájú, és éppen ezért rendkívül drága fegyverek és védelmi rendszerek fejlesztésére koncentrált, ami lehetővé tette a vetélytársaknak, hogy megfizethető áron kínált portékáikkal ők is beszálljanak a versenybe” – olvassuk Jonathan Caverley és Ethan B. Kapstein biztonságpolitikai szakértők tollából a Foreign Affairs hasábjain.
2001. szeptember 11-e után a Bush-kormányzat a terrorizmus elleni háborúra hivatkozva csúcstechnológiás fegyverrendszerek előállítását kezdte sürgetni. A Pentagon gyakorlatilag bármilyen szuperfegyver ötletére biztos vevő volt, a korábbi katonai szövetségesek viszont egyre kevésbé tudták megfizetni a drága hadieszközöket. A külföldi vevők a megfizethetetlen csúcstechnológia helyett egyre szívesebben keresik a kevésbé fejlett, ám sokkal olcsóbb termékeket. „A legtöbb ország hadereje elboldogul a legfejlettebb lopakodó technológiák vagy a legújabb fejlesztésű hadihajók rendszeresítése nélkül is” – írja a szerzőpáros.
Az amerikai fegyverek csillagászati ára különösen a gazdasági válság kitörése óta kedvez a riválisoknak. A harci repülőket gyártó orosz Szuhoj már régen felismerte, hogy túléléséhez távolabbra kell látnia az orosz piac határainál; a cég az elmúlt évtizedben Malajziának és Indonéziának adott el olcsó, ugyanakkor korszerű katonai gépeket. India pedig tavalyi beszerzési akciójában a Lockheed Martin ajánlata helyett végül a francia Dassault gépei mellett döntött, miközben a svéd Gripen Magyarországnak és Thaiföldnek adott el vadászrepülőket. Éledezik a közös európai védelmi projekt egyik alappillérének számító, a Eurofighter gyártásában részt vevő EADS is, amely katonai részlegét erősítve és a British Aerospace-szel együttműködve próbál az amerikai gyártók hatékonyabb riválisává válni.
A fegyvereladás a szövetségépítés és a katonai hegemónia egyik leghatékonyabb módja: az alkatrészekre szoruló fegyvervásárlók ki vannak szolgáltatva a beszállítónak. Az amerikai fegyverek ugyanis nem csak biztonságot nyújtanak, de egyúttal kiszolgáltatott, függő helyzetbe hozzák a vásárlót. Az Egyesült Államok a drága fegyverek alkatrész-utánpótlásával és a továbbfejlesztett eszközökkel bármikor zsarolhatja az amerikai fegyvereket hadrendbe állított országokat. Ezért – javasolják a szerzők – Amerikának olcsóbb fegyverek gyártásával kellene növelnie piacát.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a csúcstechnológia előtérbe kerülése egyáltalán nem veszélyezteti az amerikai fegyverexport dominanciáját. A Kongresszus számára készült augusztus végi kimutatás jócskán rácáfol Caverley és Kapstein baljós előrejelzésére. 2011-ben az Egyesült Államok 66 milliárdos összforgalma adja a világ fegyverexportjának háromnegyedét, míg a második Oroszország mindössze 4,8 milliárd dollár értékben szállít külföldre. A közel-keleti arab országok megrendeléseinek köszönhetően egy év alatt háromszorosára nőtt az amerikai fegyverexport volumene.