Hol a határ egyenlőség és szabadság között? Kétség esetén én a szabadság mellett döntök. Az egyik dolgozik és meggazdagszik, a másik nem. Aki ezt nem bírja elviselni, az a szabadságot sem.
A német jobboldali politikusok nem szívesen nyilvánítják magukat konzervatívnak. Inkább a homályos „polgári” jelzőt részesítik előnyben. Paul Kirchhof, a kereszténydemokraták árnyékkormányának pénzügyminisztere kivétel. Ő bevallja, hogy konzervatív.
Kirchhof jogi egyetemet végzett. 1987 és 1999 között az alkotmánybíróság tagja. Az adó- és pénzügyek szakértője. Olyan tudós, akinek a beszédeit és nyilatkozatait a laikusok is megértik.
A család társadalmi szerepével foglalkozó Abenteuer Familie (A családi élet kalandja) című könyve nagy vitát gerjesztett. A szövegből olyan idézeteket ragadtak ki, melyek azt sugallják, hogy a szülők és főként az anya legelső kötelessége a gyereknevelés, s a gyerekeket a családi, polgári és vallási normák elsajátítására kell nevelni.
Kirchhofot reakciósnak bélyegezték, hiába védekezett azzal, hogy nem általános elveket fogalmazott meg, hanem egy sokgyerekes család értékrendjét mutatta be.
A Die Zeit nemrégiben interjút készített vele, és mindjárt az elején nekiszegezte a kérdést, hogy konzervatív-e.
Kirchhof: Igen, konzervatív vagyok, mert gondolkodásmódomat az alkotmány határozza meg. Az alkotmány pedig arra való, hogy megőrizze a bevált értékeket és intézményeket, a politikai tapasztalatok letisztult eredményét.
Zeit: Az állami szerepvállalás visszaszorítását célzó adótervei viszont nem a megőrzést szolgálják, hanem épp ellenkezőleg, radikális változást sürgetnek.
Kirchhof: Így igaz, de ebben nincs ellentmondás. Az alkotmány lehetőséget biztosít a változásra. Ha konzervatívnak lenni azt jelentené, hogy tökéletesnek tartjuk a fennálló viszonyokat, akkor nem tekinteném magamat konzervatívnak.
Zeit: Az állami szerepvállalás csökkenése az egyenlőség rovására mehet.
Kirchhof: Az egyenlő emberi méltóság mindenkire érvényes. Vannak alapvető emberi jogaink, és bizonyos szociális jogok is megilletnek mindenkit. 1949-ben ez azt jelentette, hogy mindenkinek legyen fedél a feje fölött. Ma viszont már arról folyik a vita, hogy a szociális segélyen élőknek elég-e a vonalas telefon, vagy mobilra van szükségük. Hol húzzuk meg a határt egyenlőség és szabadság között? Kétség esetén én a szabadság mellett döntök. Az egyik ember dolgozik, a másik nem. Az egyik meggazdagszik, a másik nem. Az ebből fakadó különbségek elkerülhetetlenek. Aki ezt nem bírja elviselni, az a szabadságot sem.
A pénzügyminiszter-jelölt a családközpontú társadalom híve. Egy olyan társadalomé, amelyben a gyermek érdekei az elsődlegesek. Ezért azt szeretné, ha a szülőknek nem kellene választania a pénzkereső munka és a család között.
Ez azonban állami segítség nélkül nem lehetséges. Kirchhof nem tagadja, hogy „a családpolitikában a jelenleginél nagyobb állami szerepvállalásra van szükség”. Tehát az adóreformmal, az újraelosztás csökkentésével párhuzamosan meg kell erősíteni az anyákat és apákat védő munkaügyi szabályokat, és anyagi támogatást is kell adni a szülőknek.
Az interjúban szó esik Európa keresztény gyökereiről. Kirchhof amellett tört lándzsát, hogy az Unió alkotmányában említsék meg a kereszténységet. De elismeri, hogy Németország nem keresztény ország, és kiáll az állam és egyház elválasztása mellett.
A kereszténydemokrata politikus úgy véli, hogy az alkotmány nem teszi lehetővé a melegek házasságát, de ez szerinte nem is olyan fontos. A fő az, hogy élettársi kapcsolatot létesíthetnek, mert „alapvetően jó dolog, ha emberek felelősséget vállalnak egymásért, a többi magánügy”. És azt sem ellenzi, hogy homoszexuális párok örökbe fogadhassanak gyereket.
Kirchhof vállaltan konzervatív, de nem vaskalapos.