„Ha a multikulturalizmusnak a liberalizmussal összeegyeztethető formáját akarjuk kidolgozni, akkor hosszú oldalakon keresztül kell a multikulturalizmus kifejezés jelentését értelmeznünk és magyaráznunk. Miért nem inkább a sokkultúrájú társadalmakhoz igazított modern liberalizmusváltozatáról beszélgetünk?” – teszi fel a kérdést Timothy Garton Ash a New York Review of Booksban megjelent esszéjében.
Garton Ash elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben felerősödött migráció új kihívások elé állítja a nyugati demokratikus társadalmakat. Az etnikai sokszínűség önmagában is gyengíti a társadalmi szolidaritást. A muszlim vallási fundamentalizmus ellentétes az alapvető emberi jogokkal, és társadalmi elkülönüléshez vezet. Ezt 2007-ben is elismerte, mivel azonban bírálta a középkorias muszlim szokások ellen tiltakozó Hirsi Alit, Pascal Bruckner francia filozófus azt írta róla, hogy tolerancia és multikulturalizmus címén az intoleranciát támogatja.
Öt év múltán most Garton Ash azt bizonygatja, hogy a klasszikus liberális gondolat nem jelent toleranciát az erőszakkal szemben. A liberális elvrendszer szerinte egyaránt jó fegyver volt a rangok, a státuszok, az osztályok, a fajok- és a nemek közötti méltánytalan egyenlőtlenségek ellen, s nem kellett mindegyik fajta diszkriminációra külön elméletet alkotni. Garton Ash szerint a kulturális különbségekkel kapcsolatos dilemmák is kezelhetők anélkül, hogy új izmust – a multikulturalizmust – hoznánk létre.
A „liberális pluralista erények” öt pontban foglalhatók össze – véli Garton Ash. A demokratikus társadalmaknak jogukban áll korlátozni a bevándorlást, ám a területükön élők számára vallásuktól és kulturális hagyományaiktól függetlenül biztosítaniuk kell az egyenlő bánásmódot. A nyugati társadalmaknak ezért kötelességük a bevándorlókkal és a muszlimokkal kapcsolatos diszkrimináció felszámolása és az előítéletek csökkentése.
Fontos, hogy a befogadó országok világos elvárásokat fogalmazzanak meg. A burkatilalom és a mecsetépítések betiltása fölösleges indulatokat keltő szimbolikus lépés – állítja Garton Ash. Ezek helyett az alapvető emberi jogok kikényszerítése, mindenekelőtt a nőkkel szembeni erőszak felszámolása lenne fontos. Az emberi jogokat viszont kérlelhetetlenül érvényre kell juttatni, még akkor is, ha a vallási fundamentalisták erőszakkal fenyegetnek.
Természetesen – teszi hozzá a tekintélyes brit történész-publicista – a nyugati társadalmaknak egyenlő mércével kell mérniük, és nem alkalmazhatnak kettős mércét a különböző kultúrákkal szemben. Elfogadhatatlan például a keresztény vallás gyalázásának szankcionálása, miközben az iszlámot nem védi az állam hasonló módon. Garton Ash szerint ezért helyes volt a részrehajló brit blaszfémia-törvények hatályon kívül helyezése.
Végül pedig fontos lenne, ha a demokratikus társadalmak tagjai törekednének egymás kultúrájának elfogadására. A tolerancia megköveteli, hogy a hívők elismerjék az ateisták jogát saját életformájuk gyakorlására, az utóbbiaknak pedig le kellene végre tenniük arról, hogy megpróbálják a saját nézeteikről meggyőzni a vallásos embereket – véli Garton Ash.
Az öt pontból álló javaslatcsomag meglehetősen közhelyes – ismeri el a szerző. De nem bánja, hiszen éppen az a mondanivalója, hogy a régi liberális eszmék következetes alkalmazása a legjobb megoldás.