„Olaszországban a jobboldalból és a baloldalból egyaránt hiányzik valami. A jobboldal potenciális választói többen vannak, viszont a kultúrában és a civil szervezetek világában a baloldali eszmék dominálnak" - írja a Corriere della Serában Ernesto Galli della Loggia. A továbbiakban azonban csak a jobboldallal foglalkozik, amely most, vezérének, Silvio Berlusconinak a távozása , majd hirtelen visszatérése után válságos helyzetben van.

Galli della Loggia szerint a jobboldal szükségképpen összeomlik időnként, mert nem képes a maga kultúráját és világnézetét megfogalmazni. Civil társadalma szinte csak a baloldalnak van.

Pedig mint Sergio Romano ugyancsak a Corriere della Serában írja, maga Berlusconi is egy ilyen összeomlásnak köszönhette karrierjét. Amikor a kilencvenes évek elején a korábbi domináns pártok (a kereszténydemokratáké és a szocialistáké) a híres korrupciós ügyek lelepleződése miatt eltűntek a színről, a baloldal egyszeriben elsöprő győzelmet készült aratni, pedig támogatottsága mit sem nőtt. Ekkor lépett a színre Berlusconi, a médiavállalkozó, és a semmiből hozott létre új pártot, majd a kommunista veszélyt messze eltúlzó kampányával megnyerte a választást.

Azután még kétszer győzött az elmúlt csaknem két évtized alatt, de Galli della Loggia szerint elmulasztotta, hogy a hagyományos konzervatív értékek köré kultúrát és civil társadalmat szervezzen. Sőt, nem is karolta fel ezeket az értékeket: az érdem megbecsülését, a versenyt, a korporatív, hivatásrendi előjogok lebontását, az állam tekintélyét, az egészséges pénzügypolitikát, a törvényesség védelmét, a nemzeti múlt és identitás ápolását, a tanulás komolyságát a közoktatásban és az egyetemen. Ehelyett Berlusconi a baloldal ostorozásában találta meg a fő mondanivalóját, és pártja ezzel üres hatalmi szervezet maradt. Mamelukokkal vétette körül magát, akik sohasem hívták fel figyelmét a hiányosságokra. Aki mégis, az idővel a közelébe sem kerülhetett. A híres konzervatív értékek jelentős részét eközben a baloldal kezdte kisajátítani.

A tavaszi győzelemre készülő baloldalról Antonio Polito ír a Corriere hasábjain. Dicséri a kétfordulós előválasztást megnyerő Pier Luigi Bersanit, amiért vállalta a kockázatos versenyt Renzi firenzei polgármesterrel szemben, holott − mint a Demokrata Párt elnöke − az elittel is meg tudott volna egyezni. Hogy pontosan miben is, az furcsamód nem egyértelmű. Még nincs kész az új választási törvény, tehát azt sem tudni, minek választották meg Bersanit a baloldali szavazók. Ha a parlament nem hagyja hatályban a többségi rendszert, nem miniszterelnök-jelölt lesz, hiszen akkor sok baloldali párt juthat be a nemzetgyűlésbe, s majd azok vezetői fognak megállapodni a kormányfő személyéről. Mivel egyelőre a jobboldal nem látszik győzelemre esélyes ellenfélnek, a másik pólust ezúttal Beppe Grillo humorista politikaellenes pártja alkotja. Politót ez azért aggasztja, mert e verseny a populizmust állíthatja a választási kampány középpontjába. Ugyanez lehet az eredménye annak is, hogy Bersani az előválasztás második fordulójában a radikális baloldali szavazatokkal győzött. A tőkeellenes gondolatokat képviselő csoportok jelöltjei már az első fordulóban kiestek, de furcsamód ebből nem az következik, hogy a pénzügyi egyensúlyteremtés ellenzői nem szólnak bele a politika alakításába, hanem éppen hogy vétójogot kaphatnak. Polito szerint ezen csak a nyilvánosság segíthet: azt követeli, hogy Bersani hozzon nyilvánosságra minden megállapodást, amit a tőle balra állókkal köt.