„A nagy ajándékozási szezonban sokakat foglalkoztat a súlyos kérdés: vajon mit adjunk olyasvalakinek, akinek mindene megvan?” − avat be bennünket a jeles szerzők írásait közlő Bigthink honlapján Frank Jacobs térképészeti szakíró őfelsége kormányának komoly karácsony előtti gondjaiba.
A minisztertanács ugyanis II. Erzsébet királynő jelenlétében ülésezett, ami egészen rendkívüli esemény, mivelhogy ilyesmire utoljára 1781-ben, az amerikai függetlenségi háború idején volt példa. Voltaképpen nem nagy kirándulás ez; az alig másfél kilométeres utat a Buckingham palotától a Downing Street 10-ig a méltóságteljes lassússággal közlekedő királynői Bentley is percek alatt megteszi. Ami azt illeti, a miniszterelnök hagyományosan hetente látogatást tesz az uralkodónál, és elbeszélget vele ország-világ dolgairól. De ez nem hivatalos aktus, olyannyira nem, hogy jegyzőkönyv sem készül róla. Mert az 1689-es Dicsőséges Forradalom óta, amit egy kis rosszindulattal idegen megszállásnak is nevezhetnénk egyébként, Angliában a királyi hatalomnak nemigen van beleszólása a kormányzásba. Épp ezért alkotmányosan igen kifogásolhatónak minősíthető, hogy David Cameron kormányfő meghívta őfelségét a kormány ülésére, és jelenlétében tárgyalt minisztereivel az afganisztáni helyzetről és a gazdasági nehézségekről. Valamint a trónutódlás rendjének reformjáról: arról van szó, hogy − ugyancsak a Dicsőséges Forradalom elveivel szakítva − katolikus is lehessen az uralkodó házastársa. Nem mintha a katolikus Kate Middleton férje, Vilmos cambridge-i herceg lenne a trónörökös, hisz' apja, a walesi herceg megelőzi őt az örökösödési sorban; de jobb nem az utolsó pillanatban kapkodni.
Mindez azonban mellékes a mi témánk, az ajándékozás szempontjából. Történt ugyanis, hogy a kormány, uralkodása hatvanadik évfordulójára hatvan darab asztali alátétet ajándékozott a királynőnek. A cikk szerzője szerencsére nem művészettörténész, ezért azt a véleményét, hogy a királyi palotából vett jelenetekkel díszített alátétek stílusa gejl, nem kell a szívünkre vennünk. Annál inkább Nicholas Pickles miniszter magyarázatát, miszerint „asztali alátétből sosincs túlságosan sok”.
Sőt, a hatvan darab alátét, habár a kormány tagjai adták össze a rávalót, még kevésnek is bizonyult William Hague külügyminiszter gesztusához képest, aki gyalogosan kísérte át őfelségét a Downing Streetről a Whitehallon keresztül a maga hivatalába, hogy ott aztán olyan ajándékban részesítse, amely kiterjedését tekintve nem kevesebb, mint 6 milliárd 600 millió asztali alátétet tesz ki. A Brit Antarktiszi Terület (BAT) déli csücske ugyanis mostantól az ő nevét fogja viselni. Az a kis csücsök egyébként kétszer akkora, mint az Egyesült Királyság összterülete, ami mindjárt azt is jelenti, hogy ez nem brit terület, hiszen önmagánál nem lehetne nagyobb. Az Antarktisz különböző területeire elvben összesen hat ország is igényt tart, de jó ötven éve ENSZ-egyezmény fagyasztotta be ezeket az igényeket, és korlátozta az államok jelenlétét tudományos célokra a déli sarkkörön. A most Erzsébet királynőről elnevezett csücsök a BAT legkietlenebb része. Itt vesztette életét Scott kapitány, miután Amundsen nyomában csak másodikként érte el a Déli-sarkot. Állítólag ezek voltak utolsó szavai: „Micsoda borzalmas hely.” Akármily borzalmas azonban, Chile és Argentína is igényt formál rá. Erzsébet királynőnek már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy nem a hasznosabb, part menti területeket nevezték el róla, ahol mégiscsak élnek emberek, pingvinek és fókák, de még egy újabb ellenségeskedést is az ő nevéhez fűztek. Argentínában ugyanis a külügyminisztériumba rendelték a brit nagykövetet, és jegyzékben közölték vele, hogy a névadás az anakronisztikus brit imperialista törekvések újabb jele (mármint az után, hogy Anglia nem hajlandó átadni Argentínának a Falkland-szigeteket). Egy szó, mint száz, Jacobs szerint a kínos diplomáciai konfliktust kiváltó ajándék után a királynőnek éppen elég oka van rá, hogy újabb 231 évig távol maradjon a kormány üléseitől.