„A poligámia legalizálását sürgetőknek el kellene látogatniuk egy olyan országba, ahol engedélyezett a többnejűség. Vajon a Centrum Párt tagjai és Gudrun Schyman szívesen lennének háremhölgyek?” − írja Bahareh Mohammadi Andersson iszlám feminista a Svenska Dagbladet konzervatív svéd napilapban.
A cikk apropója a svéd Centrum Párt javaslata a többtagú élettársi kapcsolat legalizálására. A Centrum kezdetben baloldali zöld parasztpártnak indult, ám egyre inkább liberális irányba tolódott el. 2006 óta a Mérsékelt Párt vezette jobbközép és liberális kormánykoalíció tagja. A régi vidéki szavazóbázis helyett a főleg urbánus libertárius választókat igyekszik megszólítani. A bevándorlók számának jelentős növekedését szeretné, olyannyira, hogy tavaly javaslatot tett a svéd bevándorlási korlátozások eltörlésére: azt szeretné, ha a szakképzettséggel rendelkező, büntetlen előéletű külföldiek szabadon letelepedhetnének az országban. Szeretné továbbá elérni az iskolakötelezettség megszüntetését is.
A párt egyik platformjának képviselői az egyéni szabad választás elvét a családi viszonyokra is kiterjesztenék. Azt szeretnék elérni, hogy a kettőnél több felnőttből álló csoportokat is megillessék a családokra vonatkozó kedvezmények. Ez lehetővé tenné a többes kapcsolatban élők közötti vagyonközösséget és a szülői jogok kiterjesztését akár több személyre. A döntés megosztja a pártot, amely február elején vitatja meg, hogy a javaslatot a hivatalos pártprogram részévé teszik-e.
Gudrun Schyman, a Feminista Kezdeményezés Párt vezetője (aki korábban a szociáldemokrata Baloldali Párt elnöke volt) üdvözli a javaslatot. Szerinte elfogadathatatlan, hogy a szabad egyéni döntés és az egyenlőség eszméjét elfogadó szekuláris társadalom előnyben részesítse a keresztény normákból származó patriarchális családeszményt, vagy akár csak a monogám kapcsolatot. Schyman szerint a törvény igazságtalanul korlátozza a szabad egyéneket abban, hogy többtagú vagyonközösséget hozzanak létre. Hozzáteszi, hogy a gyerekek jólétét is szolgálná, ha egy kollektív szülői testület segítségére számíthatnának.
Mohammadi Andersson viszont úgy véli, hogy éppen az egyéni szabadság nevében megfogalmazott javaslat szolgálna patriarchális célokat. Svédországban egyre több vallási fundamentalista muszlim bevándorló él, akiktől nem idegen a gondolat, hogy alávetettségben tartsák asszonyaikat, fejenként nem is egyet. Az iszlám feminista szerző szerint tehát a többtagú családok elismerésével a szabad választásnak és a hatvanas évek szexuális forradalmának nevében fellépő libertáriusok és feministák a nők elnyomását és a vallási ortodoxiát legitimálnák.