„A második világháború hat évtizede véget ért. A háborús bűnöket elkövetők nemzedéke lassan kihal. Németország Izrael egyik legfontosabb szövetségese: több milliárd dollár értékben szállít fegyvereket. Nem elég alap mindez arra, hogy nyíltan és ha szükséges, kritikusan viszonyuljunk Izrael államhoz?” − teszi fel a kérdést Christiane Hoffmann és René Pfister a Spiegel nemzetközi kiadásában.
A cikk apropója a Simon Wiesenthal Központ listája. A nemzetközi zsidó emberi jogi szervezet a 2012-es év legdurvább antiszemita kirohanásait gyűjtötte egybe. A lista utolsó előtti helyére Jakob Augstein, a Spiegel kolumnistája került. Augstein cikkeiben többször bírálta Izrael államot. Az ortodox zsidókat az iszlám fundamentalistákhoz hasonlóan veszélyesnek nevezte. Kifejtette, hogy az amerikai republikánusok és az izraeli kormány a közel-keleti iszlám fundamentalista erőszak haszonélvezői, hiszen a történések igazolják kemény iszlámellenes fellépésüket. A szerinte a „zsidó lobbistákat” kiszolgáló amerikai vezetést és a történelmi bűntudattól szenvedő német kormányt azzal vádolta, hogy Netanjahu erőszakpárti kormányát legitimálja. Gázát egy Izrael kritikusainak fenntartott börtönhöz hasonlította. Megvédte Günter Grasst, aki Izraelt a világbékére fenekedő veszélynek nevezte.
A lista közzététele után kisebb mozgalom indult Augstein védelmében. Több politikus − köztük a radikális baloldali Gregor Gysi és Julia Klöckner, a CDU képviselője − kifejtette, hogy alaptalan az Izrael-kritikát antiszemitizmusként értelmezni. Gysi arra is utalt, hogy az alaptalan vádaskodás az antiszemiták malmára hatja a vizet. Augstein is ebben a szellemben reagált: üdvözölte, hogy a Wiesenthal Központ harcol az antiszemitizmus ellen, de figyelmeztetett, hogy a célokkal ellentétes az Izrael-kritika és a zsidógyűlölet egybemosása.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung nevetségesnek és kontraproduktívnak minőstette, hogy az Izraelt bíráló Augsteint egy lapon említik az antiszemita erőszakot propagáló Iszlám Testvériséggel és az iráni kormánnyal. A Berliner Zeitung is egyoldalúnak nevezte a Wiesenthal Központ értelmezését. Salomon Korn, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának alelnöke is úgy nyilatkozott, hogy Augstein nem antiszemita, és hozzátette, hogy a Wiesenthal Központ nincs tisztában a németországi viszonyokkal.
Dieter Graumann, a tanács elnöke viszont úgy érzi, hogy Augstein átlépett egy határt: túlzó és durva Izrael-kritikája akarva-akaratlan az antiszemita előítéleteket erősíti. Mivel az antiszemiták is előszeretettel burkolják Izrael-kritikába nézeteiket, Izrael nem antiszemita szándékú kritikusainak tárgyilagosan és túlzások nélkül kell fogalmaznia. Augstein erre azt válaszolta, hogy a Német Szociáldemokrata Pártot legalább olyan kemény hangon bírálja, mint Izraelt. A Die Weltet azonban mindez nem győzte meg. A konzervatív hetilap esszének is beillő cikkben részletesen elemzi Augstein írásait, és arra a következtetésre jut, hogy a szerző valójában a szakállas antiszemita toposzokat és összeesküvés-elméleteket csomagolja a szalonképesség látszatának kedvéért Izrael-kritikába. A Die Welt botrányosnak tartja, hogy a német közvélemény védelmébe vette az antiszemita publicistát, és arra következtet, hogy Németországban egyre inkább elfogadottá válik a zsidóellenesség. (Mint arról a Metazin is beszámolt, statisztikai összefüggés mutatható ki az Izrael-ellenesség és az antiszemita érzelmek között.)
Hoffman és Pfister elismerik, hogy Augstein túloz, amikor Izraelt a világbékét fenyegető legnagyobb veszélynek tekinti, de hozzáteszik, hogy szerintük generációs szemléletváltás áll az Augstein-vita hátterében. A németek döntő többsége elutasítja az antiszemitizmust: bár egyes felmérések szerint a németek ötöde előítéletes a zsidókkal szemben, a politikai antiszemitizmus továbbra is tabu. A háború után születetteket viszont nem gyötri lelkifurdalás a hatvan évvel korábbi, egy előző generáció tagjai által elkövetett zsidóüldözésért. A többség elutasítja az Angela Merkel által is képviselt hivatalos német álláspontot, és nem ért egyet azzal, hogy Németország a múltbeli borzalmak miatt Izrael kritikátlan szövetségese legyen.
Az ügy érdekessége, hogy a Wiesenthal Központ egyebek között Henryk Broder német újságíró véleményére alapozva emelte be Augsteint a top tízes listára. Broder tavaly szalonzsidózónak, később meggyőződéses antiszemitának nevezte Augsteint, hozzátéve, hogy ha korábban születik, nagy karriert futott volna be a náci Németországban. A listája nyilvánosságra hozása után azonban elnézést kért ez utóbbi túlzó fogalmazásért, ám a többi állítását fenntartotta.
Ezek után a Wiesenthal Központ is pontosított. Abraham Cooper rabbi, a lista egyik készítője azt a bonyolult érvelést vezette elő, hogy a legdurvább antiszemita kijelentéseket, nem pedig a leginkább antiszemita személyeket gyűjtötték össze, vagyis Augstein kijelentéseiből valóban nem feltétlenül következik, hogy személyében antiszemita volna − csak mondatai tekinthetők annak. Megjegyezte, hogy Augstein egyáltalán nem kért bocsánatot a félreérthető mondatokért.