„A választóknak megvan az a hibájuk, hogy kíváncsiak. Szeretnék tudni, mi lesz a szavazatukból. A politikusoknak ellenkező előjelű hibájuk van: sokat beszélnek, de a programjukról és a program kiszemelt végrehajtóiról hallgatnak, mint a sír” − olvassuk Michele Ainistól, az alkotmányjog római professzorától.
Az olasz választójogi törvény ebből a szempontból különösen furcsa, és − mint a Metazinban is olvasható volt − évek óta minden fél egyetért abban, hogy módosítandó. Egy kis kozmetikázáson kívül mégsem történt semmi, ezúttal azért, mert előrehozott választást kellett kiírni.
Sok bírálat éri a győztesnek járó prémium intézményét. A legtöbb szavazatot szerző párt − még ha az a legtöbb akármilyen kevés is − automatikusan 430 mandátumot kap a 630 fős képviselőházban. A képviselőházi választásokon csak listákra lehet szavazni, éspedig huszonhét választókerületben. A listákra, akár a listák élére is, ugyanaz a politikus több választókerületben is felvehető. Akár mindegyikben is. Ainis már azt is érthetetlennek tartja, hogy ha már listás a szavazás, akkor miért ne dönthetnék el a választók preferencia-szavazatai, kik jussanak be a parlamentbe a lista éléről. Ráadásul, mivel akár több jelölt szerepel más választókerületek listáján is, a választó nem tudja, kit is juttat be a parlamentbe. Ainis szerint ez azt jelenti, hogy a képviselőt nem a szavazópolgár választja, hanem a megválasztott másik képviselő.
A február végi választáson a baloldali pártszövetség indul a legnagyobb eséllyel. De soraiban igen eltérő nézeteket valló emberek vannak. Ainis tudni szeretné például, hogy Pierluigi Bersani, a miniszterelnöki posztnak a hajdani kommunista pártból származó várományosa beveszi-e a kormányába Nichi Vendolát, Puglia tartomány vállaltan meleg és egyúttal hívő katolikus elnökét, egy kommunista környezetvédő párt vezetőjét. Bersani erről bölcsen hallgat, de Ainis biztos benne, hogy igen, nem tekinti azonban közömbösnek, milyen posztot szánnak Vendolának. Ha az esélyegyenlőségi minisztériumot, azt nem bánná, de ha a gazdaságit, az már az egész kormányra árnyékot vetne. Ainis azt sem hiszi el, hogy az a sok régi tekintély, aki a fiatalítás jegyében nem téteti fel magát a listákra, nem aspirál kormánypozícióra. A jobboldalon még ennél is rosszabb a helyzet, mert ott azt sem tudjuk, ki a miniszterelnök-jelölt, holott a választási rendszer biztosítja, hogy a győztes koalíciós alku nélkül is kormányképes legyen.
És mindez nem csupán Ainist, az alkotmányjogászt bosszantja. Az interneten sorozatban alakulnak választói csoportok, amelyek tájékoztatást követelnek e tárgyban a pártoktól. Egy idegenforgalmi szakemberek által alapított Facebook csoport, amelynek már több tízezer tagja van, arra szervezkedik, hogy csak olyan pártot ajánljon a választóknak, amely elárulja a miniszterelnök-jelölt és az idegenforgalmi miniszter-jelölt nevét.
Ainis veszedelmesnek tartja, hogy ebben a rendszerben minden a vezértől függ. Az is, ki kerül fel a listára és hányadik helyen, s az is, kinek van esélye miniszteri posztot vállalni. Jobbnak tartaná, ha a választók is beleszólhatnának.