„Az átláthatóság új politikai vallás, amelynek követői között a civilek és a demokratikus kormányok egyaránt megtalálhatók” − írja Ivan Krasztev politológus az Eurozine webmagazinban.
A modern technológia − mindenekelőtt a mobiltelefon és az internet − segítségével az állampolgárok és a civil aktivisták a korábbinál sokkal könnyebben leleplezhetik a hatóságok visszaéléseit. A transzparens működést a demokrácia alapértékének és feltételének szokás tekinteni.
Krasztev szerint azonban nem egyértelmű, hogy az átláthatóság minden esetben erősíti a demokráciába vetett bizalmat. Kétségtelen, hogy a transzparencia növeli a kormányzat feletti ellenőrzést, ám félő, hogy önmagában ettől még nem erősödik a demokrácia. Krasztev utal rá, hogy az amerikai választók 2004-ben tudták, hogy alaptalanok voltak az iraki háború melletti kormányzati érvek: nem kerültek elő tömegpusztító fegyverek, és az al-Kaida beszivárgásával kapcsolatos feltételezések sem igazolódtak. Mindezek ellenére újraválasztották George W. Busht. Az olaszok több mint egy évtizeden át hatalomban tartották Berlusconit, annak ellenére, hogy széles körben ismertek voltak a hozzá köthető visszaélések és botrányok. Az összeesküvés-elméletek a nagyobb transzparencia ellenére is virágoznak. Bár még a szabadpiac elveit elfogadó autoritárius rezsimek, például Kína is, egyre inkább elfogadják az átláthatóság elvét, a demokrácia ettől nem erősödik.
Sőt, gyakran kifejezetten káros a túl nagy átláthatóság − figyelmeztet Krasztev. Helyes, hogy a politikusokat szembesítjük korábbi állításaikkal, de vajon tényleg jó lenne, ha mindig rászorítanánk őket ígéreteik betartására és a következetességre? Vajon erősebb lenne a demokrácia, ha Wilson és Roosevelt elnök betartja a szavát, és nem avatkozik be a világháborúba?
De még a fejlett demokráciákat sem okvetlen erősíti a transzparencia. Nem elég leleplezni a kormány visszaéléseit, tenni is kell a változás érdekében. Krasztev szerint a sok leleplezés éppenséggel a demokráciával szembeni általános bizalom csökkenéséhez vezethet, és a tiszta kezeket és radikális változásokat ígérő, a demokratikus politikát lényegileg romlottnak vagy erőtlennek tartó rendszerellenes mozgalmakat erősítheti.