„Az egynemű párok tartós kapcsolata olyan családi jellegű viszony, amelyet az állam köteles oltalmába venni” − értelmezi a strasbourgi bíróság február 19-i ítéletét Vladimiro Zagrebelsky bíró, aki tíz évet töltött az európai emberjogi bíróság soraiban.
Testvérét, Gustavo Zagrebelskyt, az olasz alkotmánybíróság volt elnökét éppen hasonló témakörben idézte a Metazin hat évvel ezelőtt, amikor az olasz törvényhozás napirendjén szerepelt a meleg párok egyenjogúsítása. A bejegyzett párkapcsolatokról szóló törvényjavaslatot azonban elsodorta a menetrendszerű kormányválság, és azóta sem került elő. Gustavo Zagrebelsky akkor hevesen bírálta az egyház elutasító állásfoglalását, de a Vatikán éppen az idén februárban igazított egyet az álláspontján, ha nagyon óvatosan is. A Családi Ügyek Pápai Tanácsának elnöke, mint a Metazinban is olvasható volt, úgy fogalmazott, hogy a meleg pároknak is joguk van arra, hogy jogilag szabályozott, biztonságos keretek között éljenek.
Vladimiro Zagrebelsky most egy osztrák leszbikus pár esetét ismerteti. Tartós kapcsolatban élnek, s még 2006-ban kérvényezték, hogy egyikük örökbe fogadhassa a másik fiúgyermekét, annak apja helyett. Az osztrák bíróságok minden szinten megtagadták a kérés teljesítését, éspedig arra hivatkozva, hogy a hazai családjog csak az előző szülővel azonos neműnek engedi meg az örökbefogadást. Márpedig a kérvényező nem lehet a gyermek apja, hiszen nő. A pár azzal fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, hogy diszkrimináció történt, mivelhogy heteroszexuális élettársak számára megengedik hasonló esetben az örökbefogadást.
A strasbourgi bíróság pedig többségi határozattal úgy ítélt, hogy Ausztria megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. és 14. cikkelyét, melyek a magánélet és a család intézményének védelméről, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról rendelkeznek. Ezt az ítéletet értelmezi cikkében a bíróság volt bírája. Az államok szabadon hozhatnak családjogi törvényeket, nincsenek nemzetközi jogi előírások arra, hogy például engedélyezni kell a meleg párok házasságkötését. Az ítélet külön meg is állapítja, hogy ha a házasság esetén alkalmazott örökbefogadási gyakorlattal hasonlítjuk össze a szóban forgó pár ügyét, akkor nem történt jogsértés. A különféle intézményekhez ugyanis más-más jogok rendelhetők. Ugyanígy az sem kötelező, hogy az állam megengedje az egynemű pároknak az örökbefogadást. De ha a különnemű, nem házasságban élő pároknak megengedi, akkor már a meleg pároknak sem tilthatja meg, mert ez a diszkrimináció tilalmába ütközik.
Zagrebelsky szerint az ítélet jogilag nem tartalmaz forradalmi újdonságot, például az olasz alkotmánybíróság is kimondta már a múltban, hogy a meleg párok kapcsolata olyan érték, amit a társadalomnak védelmeznie kell. A februári strasbourgi döntés mégis fontos precedens, mert most közvetlenül az emberi jogok európai chartájából vezeti le, hogy az egynemű párok tartós kapcsolata a családi élet fogalomkörébe tartozik, és jogi oltalomra tarthat igényt. Ebből az következik, hogy Olaszországnak törvényt kell alkotnia erről, különben sok vesztes strasbourgi perre számíthat. A márciusban összeülő új parlament sokféle megoldás közül választhat, sokféle jogot és kötelezettséget rendelhet az egynemű párkapcsolatokhoz. Csak egyet nem tehet meg: hogy fenntartsa a mai, rendezetlen állapotot.