Az aktív állam hívei szerint a hurrikán utáni káosz őket igazolta. De a mentés során a civilek szerezték a legnagyobb érdemeket, a kormányszervek gyakran csak hátráltatták az önkénteseket.

„A kis államot elfújta a szél – számolt be a kommentárokról a Metazin egyik múlt heti szemléje. – A Katrina hurrikán pusztítása utáni káosz miatt zavarba jöttek a minden ügyben piaci megoldásokat szorgalmazó kritikusok.”

A nagy és aktív állam hívei az óceánon innen is hasonló húrokat pengettek. Polly Toynbee, a Guardian tekintélyes publicistája az individualista amerikai társadalmat, az állammal szembeni bizalmatlanságot okolta a történtekért. Schröder német kancellár az Angela Merkellel vívott tv-párbaj során a hurrikán okozta pusztítással érvelt a kereszténydemokraták ellen, akik vissza akarják szorítani az államot.

Anne Applebaumot, a Washington Post kolumnistáját azonban nem sikerült megingatni. Ő arra emlékeztet, hogy a kormányszervek inkább csak akadályozták a mentést az elején.

A házakban rekedt emberek segítségére siető önkéntesek csónakjait a Katasztrófavédelmi Hivatal (FEMA) emberei nem engedték be az elárasztott városba, mert nem volt mentőmellény az áldozatkész embereken. A tűzoltóknak több napos felkészítésen kellett részt venniük mielőtt akcióba léptek. Egyebek közt a szexuális zaklatásról tartottak nekik előadást, miközben a magára hagyott New Orelansban nőket erőszakoltak meg. A nagy csinnadrattával beharangozott állami bankkártya-osztás káoszba fulladt. A hatóságok által biztosított tömegszállásokra rengetegen panaszkodtak.

A civil kezdeményezések viszont eredményesen működtek. A Vöröskereszt ötvenhétezer embernek fizette a szállodai szobát. A MoveOn.org ellenzéki ernyőszervezet kampányának hatására negyedmillió ideiglenes szálláshelyet ajánlottak fel otthonukban a segítőkész családok. 

„Nem gondolom, hogy fel kellene oszlatni a Katasztrófavédelmi Hivatalt. Tudom, hogy a kormánynak fontos feladata van a mentésben – írja Applebaum. – De tény, hogy az elmúlt két hét legsúlyosabb hibáiért a nagy állami intézmények voltak felelősek, miközben a legnagyobb sikereket a civilek érték el. Ebből a politikusoknak is le kell majd vonniuk a következtetést.”

A Wall Street Journal szerkesztőségi cikke messzebb megy el. Nem a civileket dicséri, hanem egyenesen a profitorientált cégek által nyújtott, jól szervezett és bőkezű segítséget állítja példaképül a kormány elé.

Az amerikai óriáscégek, ellentétben a hatóságokkal, felkészültek a hurrikánra. A nagy bevásárlóláncok feltankoltak elemből, fából, zseblámpából. Az árvíz idején a multik segélycsomagokat, áramfejlesztőket osztogattak, és összesen 200 millió dollárral segítették a károsultakat. A szállítmányozási cégek a közlekedési információkat gyűjtötték össze. A FedEx futárszolgálat magára vállalta a segélycsomagok szétosztását.

„Az állami katasztrófavédelem sosem lesz olyan gyors és rugalmas, mint a FedEx – írja a WSJ. – A piaci verseny résztvevői megszokták, hogy minden nap, reggeltől estig ilyen tempóban dolgozzanak. Ezért talán helyénvaló lenne, ha a hivatalok legközelebb az ő tanácsukat is kikérnék, hogy a következő mentés gyorsan és hatékonyan sikerüljön.”

De a WSJ logikáját követve, miért csak tanácsot kellene kérni a magáncégektől, miért ne lehetne privatizálni a Katasztrófavédelmi Hivatalt?