„Ha valaki fontos nekünk, azt általában fáradsággal fejezzük ki.” Ha lakonikus SMS-ekben mondunk köszönetet rokonainknak, akkor lényegében úgy kezeljük őket, mintha üzleti partnereink lennének − írja Evan Selinger amerikai etika professzor a Wired magazinban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a modern kommunikációs eszközök segítségével gyakran túl könnyen kapcsolatba léphetünk ismerőseinkkel. A mobiltelefon és az internet azonban nemcsak a felelőtlen és könnyelmű üzeneteknek kedvez, hanem a magatartási szabályokat is módosítja. Más ember idejét fölöslegesen igénybe venni bárdolatlanság. Manapság hangüzenetet hagyni illetlenség, elektronikus levél végén szertartásosan búcsúzkodni ugyancsak, sőt, a helymeghatározós térképekkel ellátott telefonok korában még útbaigazítást kérni is faragatlanság, holott azelőtt ez volt az udvarias kapcsolatteremtés mintaesete. Csakhogy a nagy hatékonyság-hajhászás a fontos személyes kapcsolatok roncsolására ösztönzi a digitális nemzedék, a dégeneráció tagjait − figyelmeztet Selinger, akinek hatéves kislánya iPod-ján írt egyenüzenetben akarta megköszönni barátainak és a rokonságnak a születésnapi üdvözleteket. „Belátható időn belül nem fogja megérteni, miért nem engedték ezt meg a szülők.” Azért nem, mert jóllehet az idősebbek is tanulhatnak a fiatalabbaktól, ez esetben mégis van valami, amit ők már tudnak, amazok meg nemigen: az emberi kapcsolatok törékenyek, és fenntartásuk némi fáradságot igényel.

Kétségtelen, hogy sokkal könnyebb csoportos SMS-t küldeni, mint kézzel személyre szóló leveleket írni, ám éppen ettől válik a közlés felszínessé, sőt udvariatlanná. A mindennapi kommunikáció jelentős része valóban személytelen és hatékony információcseréről szól, ám a praktikus szempontból lényegtelen udvariassági körök kiiktatása faragatlanság.

Azt persze Selinger sem hiszi, hogy a kislánya örökké kézzel írt leveleket fog küldeni a nagyszülőknek. De reméli, hogy az e-mailben, Facebookon vagy SMS-ben továbbított jókívánságait legalább személyre szabja.