A társadalmi mozgalmak nagy szerepet játszanak a demokrácia elmélyítésében. De miután maguk is intézményesülnek, kérdésessé válik legitimitásuk, mert legfeljebb tagjaiknak tartoznak felelősséggel.
Az eurozine.com, az európai kulturális folyóiratok többnyelvű metazin-portálja 2003-ban fontos cikket közölt Claus Leggewie német politológustól. A cikk elsősorban az Attachoz hasonló nemzetközi protesztmozgalmak és általában a nemzetközi nem-kormányzati szervezetek legitimitását vizsgálja.
A nemzetközi civil mozgalmak és a kormányoktól független nemzetközi szervezetek olyan emberi jogi, társadalmi és környezetvédelmi problémákra hívják fel a figyelmet, amelyek nélkülük nem kapnának kellő nyilvánosságot. A politológus elismeri, hogy ezzel a demokratikus döntéshozatal esélyeit növelik.
De a civilek nem érik be azzal, hogy bizonyos kérdésekre ráirányítsák a döntéshozók figyelmét, és a nyilvánosság erejével nyomást gyakoroljanak rájuk. Gyakran részt is vesznek a döntések meghozatalában, vagy követelik, hogy erre lehetőséget kapjanak.
Ezt az igényüket azonban Leggewie szerint nemigen lehet igazolni. „A nem-kormányzati szervezetek magukat tekintik a demokrácia igazi képviselőjének, és nem a kormányokat – írja. – Bírálják az államközi szervezetek demokratikus deficitjét, de ők maguk is deficitesek demokrácia tekintetében.”
A kormányok képviselői nem minden alap nélkül vetik a demokrácia nevében fellépő nemzetközi civil szervezetek szemére, hogy ezeknek a nem-kormányzati szervezeteknek a vezetőit senki sem választotta meg, így legfeljebb saját nevükben van joguk fellépni. Ezért, ha a nemzetközi civil mozgalmak részt akarnak venni a döntések meghozatalában, akkor először maguknak kell demokratikussá válniuk – ajánlja Leggewie. Aminek nem zárja ki a lehetőségét, s cikkében fel is vázolja, hogyan lehetne olyan, országhatárokon átnyúló politikai közösségeket kialakítani, amelyek demokratikus felhatalmazást adhatnának a nemzetközi civil szervezeteknek.
A Leggewie által megfogalmazott kételyek nemcsak nemzetközi szinten merülnek fel a civil mozgalmak legitimitásával kapcsolatban, hanem az egyes országokon belül is. Más írásaiban épp ezzel foglalkozik a politológus. Egy 2002-ben megjelent cikkében a berlini Tageszeitung hasábjain amellett érvelt, hogy munkamegosztást kell kialakítani a mozgalmi és a pártpolitika között. Egy-egy országon belül ugyanis nem tartja indokoltnak a civil mozgalmak és nem-kormányzati szervezetek bevonását a demokratikus döntéshozatalba. A döntések meghozása a pártok és a parlament dolga, a civil szervezeteknek más feladata van.
„A mozgalmak hozzájárulása a demokratikus politikához – fejtegeti itt Leggewie – mindenekelőtt a napirend meghatározásában, a mozgósításban és a szakértelem rendelkezésre bocsátásában áll. De jó esetben továbbra is a pártokra marad az érdekek összegzésének és legitimálásának klasszikus feladata. A másik, rosszabb lehetőség az, hogy a baloldali kormányzat és a mozgalmi baloldal állandóan konfrontálódik. Ami végül oda vezet, hogy mind a kettő a margóra szorul.” A politológus szerint ez történt Franciaországban, és könnyen ez történhet Németországban is, ha nem vigyáznak a baloldali mozgalmak és pártok.
Az idén nyáron az Eurozine újra elővette a 2003-ban megjelent cikket, mert azt időközben oroszra is lefordították, és ennek hatására nagy vita bontakozott ki a civil mozgalmakról az orosz folyóiratokban.
A vitacikkek sajátos szemszögből foglalkoznak a nemzetközi protesztmozgalmak demokratikus voltának kérdésével. Az egyik annak a gyanúnak ad hangot, hogy bizonyos nemzetközi civil szervezetek a multinacionális cégek érdekeit érvényesítik Oroszországban.
Egy másik cikk szerzője Valerij Tiskov, a tekintélyes etnográfus, aki Jelcin nemzetiségügyi minisztere volt. Tiskov igen kritikus Putyin nemzetiségi politikájával szemben, de cikkében ő is óva int attól, hogy nemzetközi mozgalmak nevében kétségbe vonják az állam legitimitását.
Szergej Lukasevszkij, a moszkvai Demos emberi jogi szervezet igazgatója viszont a civil mozgalmak védelmére kel – nemcsak orosz kritikusaikkal, hanem Leggewie-vel szemben is. A német politológust, bár csak a sorok között, azzal vádolja, hogy a többség nevében megkérdőjelezi a kisebbség jogait.
Az orosz emberi jogi aktivista szerint igaz ugyan, hogy a civil szervezeteknek átláthatóvá kell tenniük működésüket, de szerinte a német politológus szem elől téveszti, hogy vannak olyan civil szervezetek, melyeknek a legitimitása nem azon múlik, hogy milyen csoportok támogatják őket, hanem az általuk képviselt értékeken. Különösen érvényes ez Lukasevszkij szerint az olyan szervezetekre, amelyek a nemzetközileg elismert emberi jogok nevében lépnek föl.