„Higgadjatok le, ateista kritikusok!” − írja Szergej Roganov filozófus a moszkvai Izvesztyijában annak kapcsán, hogy liberális körökben nagy felzúdulást keltett a Büntető Törvénykönyv készülő módosítása, amely börtönnel fenyeget mindenkit, aki megsérti a vallásos emberek érzelmeit.
Az Állami Duma első olvasatban már elfogadta a törvényt, de a második olvasatot elhalasztották, mert közben a hazai és nemzetközi tiltakozás hatására elhatározták, hogy enyhíteni fogják az elkövetőkre kiszabható büntetést: ötévi börtönről háromra. Abban az esetben, ha a cselekmény templomban történik. Egyéb esetekben egy évig terjedő elzárás szabható ki. A Pussy Riot nevű punk trió tagjait 2012-ben kétévi börtönre ítélték, amiért közbotrányt okoztak egy templomban: hiányos öltözékben és fejükön símaszkkal Putyin elnök eltávolításáért „imádkoztak”. Azóta egyikük feltételesen szabadlábra került, egy másiktól viszont a mordvinföldi Zubovo-Poljanszk bírósága a munkatáborban töltött első félév után megtagadta a feltételes szabadságot, mivel a büntetés-végrehajtási intézet szerint a 23 éves Nagyezsda Tolokonnyikova nem tanúsított megbánást. Az elítélt azzal a példátlan kéréssel fordult a bírósághoz, hogy addig bocsássák feltételesen szabadlábra, amíg ötéves lánya nagykorú nem lesz: utána letöltené büntetését. Ügyvédje szerint egyébként a három Pussy Riot-lány ítélete tévesen hivatkozik a büntető törvénykönyvre. Ha azonban hatályba lép az új törvény, akkor a jövőben egyértelmű jogalap lesz a Pussy Riot templomi akciójához hasonló cselekmények megtorlására.
Egy támogatójuk, a szibériai Artyom Loszkutov avantgárd képzőművész csupán szabálysértésben találtatott vétkesnek, amikor utcai óriásplakátokat helyezett el, amelyeken Szűz Mária a Pussy Riotra emlékeztető símaszkban szerepel, s ugyanilyen grafikával díszített pólókat hozott forgalomba. A Szövetségi Médiahatóság figyelmeztetésben részesítettnégy internetes médiavállalkozást, amiért bemutatták Loszkutovot és grafikáját. A művészt 1000 rubel (kb. 7400 forint) pénzbírságra ítélték. Az új törvény alapján 300 ezer rubelig terjedő pénzbírságot vagy egy évig terjedő börtönbüntetést kaphatna hasonló esetben.
Roganov nem tagadja, hogy az új törvény ellen joggal emelhető kifogás. Mindenekelőtt nem egyértelmű, mi értendő vallásos érzületen, és mi tekintendő sértésnek. Egyének is indíthatnak e címen büntető eljárást, márpedig az „elkövető” nem tudhatja, pontosan milyen érzelmeket táplálnak, és mitől érzik sértve magukat. A szerző fő aggálya azonban azzal kapcsolatos, hogy az alkotmány kimondja a lelkiismereti szabadságot és a véleményszabadságot, márpedig az új törvény csakis ezek sérelmére alkalmazható.
Másfelől azonban a liberális ellenzék nem veszi tudomásul, milyen állapotba is került az orosz társadalom a Szovjetunió összeomlása után. A szellemi zűrzavar teljes. A kommunista ideológia már nem él, nem képes fenntartani tehát az erkölcsi rendet. Az emberekben megvan a vágy, hogy új magyarázatot, vigaszt és útmutatást találjanak, s ebben az igyekezetükben a legelvetemültebb csalók és a legsötétebb babonák áldozataivá válhatnak. Ilyen helyzetben a vallásnak társadalomépítő, értékfenntartó szerepe van, figyelmeztet Roganov, aki siet megjegyezni, hogy ő maga nem hisz Istenben. Ámde fontosnak tartja, hogy a hazájuk és a hitük összeomlása után csodára vágyó oroszokon ne a kiábrándultság legyen úrrá. És felteszi a kérdést, vajon a piac és a demokrácia apostolai képesek-e „új, orosz, nem kölcsönvett értékeket felmutatni”. Ha pedig nem, akkor ne is ítélkezzenek. „Ha egyszer azt állítják, hogy képesek a józan ész és a logika útját követni, akkor igazán együtt érezhetnének azokkal, akik a pravoszláv egyház és más felekezetek segítségével igyekeznek szilárd talajt teríteni a lábuk alá.”