„Az 1990-es és a 2000-es években a jobboldali pártok a piaci megoldásokat támogatták: a bankok deregulációját, az állami feladatok privatizációját és a szociális ellátások lefaragását szorgalmazták. Ma már tudjuk, hogy ez helytelen volt. A gazdasági válság miatt a jobboldalnak kellett volna hitelvesztetté válni, és nem a balnak. Miért a baloldal bénult meg mégis?” − teszi fel a kérdést Henry Farrell, a George Washington Egyetem professzora az Aeon magazinban.
A cikk apropója a baloldali pártok Európa-szerte tapasztalt gyengesége. A szociáldemokraták Görögországtól Németországig kevésbé népszerűek a jobboldalnál, annak ellenére, hogy a gazdasági válság hatására nőtt a létbizonytalanság és erősödött a piacellenes szemlélet. A hagyományosan etatista és szociálisan érzékeny baloldal azonban mindebből nem profitál. Ahol mégis választást nyer − mint például Franciaországban −, ott kormányra kerülve feladja az ígéreteit, és nagyjából ott folytatja, ahol a jobboldali elődje abbahagyta. „A középpártok egyre nehezebben különböztethetők meg egymástól” − véli Farrell. Így a választók nem valódi alternatívák közül választanak, ami pedig a demokrácia gyengülését jelenti.
A jelenség hátterében Farrell szerint az állam és a piac összefonódása áll. A kormányok olyan mértékben vannak kiszolgáltatva a piacoknak, hogy aligha szállhatnak szembe az üzleti szférával. Amennyiben erre kísérletet tesznek, a piaci szereplők azonnal kivonulással büntetnek, ami tovább szűkíti az állam bevételeit, és vele a mozgásterét. Arról nem is beszélve, hogy a politikai és a gazdasági szféra között nagy az átjárás, a kormányok előszeretettel hívnak tagjaik közé a magángazdaságban sikeres vezetőket. Ahogyan arra Colin Crouch angol politológus Posztdemokrácia című könyvében rámutatott, a korábbi neoliberális gazdaságpolitika évtizedei is az állam lehetőségeinek gyengülését okozták: az egészségügy és az egyéb közszolgáltatások privatizációja után az állam sokkal nehezebben és csak a piaci szereplőkkel konfrontálódva érvényesítheti a közakaratot.
A szociáldemokraták bajait tovább tetézi a rendszerkritikus radikális populista baloldal térnyerése is − teszi hozzá Farrell a görög Syrizára és az olasz Beppe Grillo mozgalmára utalva. Ezek a mozgalmak valóban radikális demokratikus fordulatot akarnak: kiszabadítani a politikai akaratnyilvánítást az üzleti szféra dominanciája alól. Ez azonban csak a politikai rendszer teljes átalakításával lehetséges, amire viszont semmilyen konkrét elképzelésük sincs.
A piac dominanciája mellett az Európai Unió döntéshozási mechanizmusa is a demokratikus tér beszűküléséhez vezet - teszi hozzá Farrell. Az EU gazdag tagállamai Németországgal és az uniós intézmények segítségével igyekeznek minél nagyobb megtakarításra és megszorításokra bírni a válság által sújtott déli tagállamokat − függetlenül attól, hogy a helyi állampolgárok mit akarnak.
Az ördögi körből nem nagyon van kiút − jegyzi meg Farrell a baloldal lehetőségeit vizsgálva. A hagyományos szociáldemokrata célok, mindenekelőtt a jóléti állam megerősítése csak a globális piacok korlátozásával, merkantilista gazdaságpolitikával lenne lehetséges . Ezeket az eszközöket azonban a balközép pártok aligha vállalhatják.