„George W. Bush és Edgar Degas képeinek minőségét abszurd lenne összehasonlítani, hiszen a hobbifestő nem vethető össze a profival. A realista látásmódról azonban sokat megtudhatunk, ha Bush és Degas műalkotásait tanulmányozzuk” - olvassuk Morgan Meis kritikus tollából a Smart Set magazinban.

A George W. Bush amatőr festményeiről készült fényképeket egy hacker lopta el a volt elnök mobiltelefonjáról. Bush azonban nem jött zavarba, és nyilvánosságra hozott jó pár alkotást. Ahogyan arra számítani lehetett, a sajtót elöntötték a gúnyos írások. Különösen az elnököt a kádban, illetve a zuhany alatt ábrázoló önportrék váltak a kritikusok céltáblájává.

Meis azonban egyenesen Degas-éhoz hasonlítja Bush látásmódját. A volt elnök festményei ugyan nyilvánvalóan amatőr munkák és kevéssé kifinomult technikát türköznek, ám kiforrott perspektivikus szemléletre vallanak. „Bush úgy fest, mint a realisták” - írja Meis. Ösztönösen választ szokatlan perspektívát tárgya bemutatásához. A realista festő azt a különleges nézőpontot keresi, amely betekintést enged a dolgok természetébe. Ellentétben az impresszionistákkal és a kubistákkal, nem akarja több szemszögből bemutatni és ezzel dekonstruálni a világot, hanem az egyetlen lehetséges és tökéletes nézőpontot keresi, hogy aztán ellentmondást nem tűrő értelmezéssel rukkolhasson elő.

A realista művészi megközelítést ez a kizárólagosságra törekvő arrogancia teszi vonzóvá. Degas ennek a látásmódnak köszönhette, hogy nagy festő lett - politikusnak viszont éppen ezért lett volna alkalmatlan. (Meis nem említi, hogy Edgar Degas szélsőségesen konzervatív politikai nézeteiről, megrögzött haladás-ellenességéről és antiszemitizmusáról volt híres.)

„Bush nagyjából úgy fest, ahogyan politizált” - vonja le a következtetést Meis.