Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A megszorítás és a népegészségügy

2013. május 30.

Válság idején az állam az eladósodás és a megszorítás között választhat. A brit egészségkutatók a nagy válság éveinek adataival érvelnek amellett, hogy a szociális kiadásokon nem szabad spórolni. Okos politika esetén a válság is hamarabb múlik, s a lakosság egészségi állapota is javul.

Soha nem fogom megbocsátani nekik apám halálát” – idézi a Salon weboldalán egy skóciai fiú szavait két egészségkutató, a Cambridge-ben oktató David Stuckler szociológus, és Sanjay Basu, a Stanford Egyetem brit–indiai származású orvosa.

A fiú szerint apja a konzervatív-liberális kormány takarékossági politikájának esett áldozatául. Mint a Metazinban is olvasható volt, 2011-ben a kormány radikálisan csökkentette a szociális kiadásokat, és mozgáskorlátozottak százezreitől vonta meg a rokkant-ellátást, tömeges felülvizsgálat keretében. A glasgow-i eset egy agyvérzés áldozatával esett meg, akit minden bizonnyal súlyos hiba következtében munkára alkalmasnak találtak a felülvizsgálaton, majd közölték vele, hogy ellátását megszüntetik. Másnap összeesett, és meghalt. A szerzők megjegyzik, hogy szemben David Cameron kormányfő állításával, miszerint „többszázezer potyautas” van a rendszerben, a Munkaügyi és Nyugdíjügyi Igazgatóság szerint csak egy százaléknyi lehet az arányuk. A kutatók szerint a felülvizsgálattal elért megtakarítás többszörösét utalták át a felülvizsgálatot szervező francia cégnek.

A pénzügyi válságban a kormányok példátlan mentőcsomagokkal siettek a bankok segítségére, hogy elkerüljék a gazdaság összeomlását. Az így keletkező eladósodást aztán egy részük a kiadások lefaragása révén kívánja féken tartani, más részük viszont abban reménykedik, hogy a gazdasági fellendülés majd segít „kinőni az adósságot”. A kutatók emlékeztetnek rá, hogy pontosan ugyanez az ellentét állt fenn a nagy világválság idején is. A két korszak összehasonlítására vállalkozik új könyvük, s ennek egy fejezetét közli most a Salon. Az 1932-es választások előtt Herbert Hoover elnöknek az volt az álláspontja, hogy ki-ki gondoskodjék magáról, s aki erre nem képes, azt jótékonysági szervezetek, esetleg a helyi hatóságok segítsék meg. Ellenfele, Franklin Delano Roosevelt sem gondolkodott nagyon másképp, de a munkanélküliség, a bérek zuhanása és a szegénység terjedése következtében kezdett megerősödni a szocialista baloldal, és Roosevelt hirtelen átvette jelszavait. Átfogó szociális és munkahelyteremtő programokat ígért, megnyerte a választást, és meg is tartotta a szavát. A szerzők adottnak veszik, hogy ennek következtében magára talált a gazdaság, és az egészségügyi következményeket külön is górcső alá veszik.

A válság idején nőtt ugyan az öngyilkosságok száma, mindent egybevetve azonban az elhalálozások száma csökkent. Elsősorban azért, mert kevesebben ültek autóba. (A 2009-ben indult pénzügyi válság nyomán Nagy-Britanniában és Amerikában hasonló változások történtek. Olyannyira, hogy a sebészeteken hirtelen nagy hiány támadt a szervátültetésekhez szükséges szervdonációkban.) A válság elmúltával ismét romlott a halálozási statisztika, de ez részben annak tulajdonítható, hogy Roosevelt népszerűség-hajhászásból, továbbá az adóbevételeket növelendő véget vetett az alkoholtilalomnak. Másfelől azonban szociális programjai kimutatható csökkenést eredményeztek a szegénységgel magyarázható halálokok terén. Utak, kórházak építését célzó közmunka-programjai nyolcmilliónál is több munkanélkülinek adtak munkát, a szegényeknek bevezették az élelmiszerbélyegek intézményét, tömegestől adtak ingyenes védőoltást azoknak, akik nem tudták volna megfizetni, és programot indítottak az időskorúak szociális ellátására. A kutatók összevetették a New Dealt alkalmazó államok adatait a többi államéival, és kimutatták, hogy a szövetségi állam kiadásai mérhető csökkenést eredményeztek a csecsemőhalandóságtól az öngyilkossági rátáig minden olyan halálozási mutatóban, amely a szegénységgel összefüggést mutat. Ráadásul – emlékeztetnek – Nagy-Britanniában a nagy takarékoskodás nyomán nemhogy csökkent volna, egyenesen nőtt az államadósság az elmúlt években. Szomorúan állapítják meg, hogy mivel a nagy válság tapasztalatait láthatólag nem mindenhol hasznosítják, tanulságos kísérletnek vagyunk tanúi: össze lehet majd vetni, hogy milyen eredménnyel jár a Barack Obama által követett óvatos élénkítés, s milyen következményekre vezet a brit konzervatív-liberális koalíció megszorító politikája.