„A munka és a család viszonyával kapcsolatos vita akörül forog, hogy megkaphatnak-e a nők mindkét területen mindent. Arról azonban egyáltalán nem esik szó, hogy a férfiak milyen nehézségekkel szembesülnek, pedig nekik még nehezebb összeegyeztetniük a munkát a családdal” – olvassuk Richard Dorment esszéjét az Esquire magazinban.

Anna-Marie Slaughter tavaly nyáron publikált, a Metazinban is szemlézett esszéjének hatására kiújult a vita arról, hogy a nők hogyan egyeztethetnék össze a karriert és a családanya szerepét. Azzal viszont kevesen foglalkoznak, hogy vajon mi a helyzet a munkát és a családot összeegyeztetni vágyó férfiakkal, ami Dorment szerint részben annak tudható be, hogy a feministák mindent a patriarchális elnyomásra vezetnek vissza.

Pedig az apák gyakran nagyobb áldozatot vállalnak az anyáknál. Igaz ugyan, hogy a nők több házimunkát végeznek, ám a férfiak pont annyival több időt töltenek munkahelyükön – idézi a szerző a Pew közvélemény-kutató friss felmérését. A számokból az is kiderül, hogy egyre több családban a feleség keres többet, és a nők foglalkoztatási kilátásai folyamatosan javulnak. Az apák ma kétszer annyi időt töltenek házimunkával és gyerekneveléssel, mint öt évtizede. A munkahelyükön ezt viszont egyáltalán nem veszik figyelembe, sőt gyakran még le is nézik ezért őket. A hagyományos társadalmi elvárások is arra késztetik a férfiakat, hogy keményen dolgozzanak, még akkor is, ha erre nincsenek anyagilag rászorulva. Furcsa módon gyakran még a tradicionális társadalmi elvárásokat elutasító feministák – köztük Slaughter – is magától értetődőnek veszik, hogy az apák számára kevésbé fájdalmas távol lenni a családtól.

Nem csoda hát, ha a felmérések szerint a házasságban élő nők elégedettebbek a férjeknél. A hetvenes évek végén a nők sokkal nagyobb arányban érezték problémának a család és a karrier összeegyeztetését – 2006-ban a férjeknek 60, a feleségeknek viszont csak 47 százaléka.

Ráadásul gyakran arról is megfeledkezünk, hogy a férfiak is áldozatai a szexista előítéleteknek – jegyzi meg a kérdés kapcsán Noah Berlastky az Atlantic magazinban. A fejlett nyugati társadalmak többsége a férfiaktól várja el a honvédelemmel járó áldozatvállalást. A férfiak szexuális zaklatását gyakran kevésbé veszik komolyan. Egyébként etnikai tisztogatások során sokszor a stratégia része a férfiak megerőszakolása. Válás esetén az amerikai bíróságok mindössze 10 százalékban ítélik a gyereket az apának. A bíróságok gyakran akkor is tartásdíj fizetésére kötelezik a férjet, ha a feleség dolgozik és csak rövid ideig volt GYES-en. Ez a bírói gyakorlat szintén a hagyományos elvárásokat tükrözi, amelyek szerint a férjnek kötelessége egy életen át eltartani a családi tűzhely körül tevékenykedő asszonyt.

Mindebből pedig az következik – véli Berlatsky – hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos tradicionális elvárások felszámolásával nemcsak a feministák vágyai teljesülnének, hanem a dolgozó férfiak is jól járnának, mindenekelőtt a családapák.