Nicolas és Angela lomtalanítják az európai házat, és kézen fogva mennek a szép jövő, a gazdasági felvirágzás felé. A romantikus történetet el lehet felejteni.

A walesi EU-szakértő, az europaworld.org internetes lap szerkesztője, Peter Sain ley Berry nem hisz a tündérmesékben. Legutóbbi kommentárjában az Unió vezetési válságáról elmélkedik.

A következtetés: Nemcsak a pénzügyi kilátások tisztázatlanok, de azt sem lehet tudni, hogy melyik ország lesz az Unió motorja. A francia-német tengely csapágyai beragadtak. Az Egyesült Királyságtól sem várható az a dinamizmus, amire szükség lenne.

Chirac szárnyait megnyirbálta az EU alkotmány ügyében tartott népszavazáson elszenvedett vereség. Az elnök azzal vigasztalja magát, hogy a trónjára törő Nicholas Sarkozyt is szorongatja a kevésbé reformpárti Villepin miniszterelnök.

A német választások eredménye nem sok jót ígér a reformok jövőjére nézve az országon belül, még kevésbé az egész Európai Unióban.

„Mindenki kénytelen volt felébredni, akinek a szeme előtt egy olyan romantikus álom lebegett – írja Sain ley Berry –, hogy Nicholas (Sarkozy) és Angela (Merkel) leszedi a pókhálót az európai konyha mennyezetéről, és aztán kéz a kézben menetelnek a gazdasági virágzás új korszaka felé.”

Ez jó alkalom volna Tony Blairnek, az Európai Tanács ügyeletes elnökének, hogy élére álljon az Uniónak. A franciák aggódtak is emiatt, de félelmük alaptalannak bizonyult. Hétről-hétre világosabbá válik, hogy „a brit kormánynak nincs kedve változásokat kezdeményezni – véli az EU-szakértő. –  Az elnökség púp a hátukon, inkább az otthoni dolgokkal szeretnének foglalkozni.”

Sain ley Berry csak abból merít némi reményt, hogy a francia-német motor bedöglése után az európai vezetők más irányban fognak tájékozódni. Az Európa Tanács októberre tervezett informális ülésének egyik témája az Európai Szociális Modell lesz. Ezen az ülésen talán egy északi – brit, skandináv és esetleg holland – szövetség fog kialakulni. „Biztosan felvonultatják a különböző skandináv szociális modelleket, s megvizsgálják, hogyan lehet összekapcsolni a jóléti politikát és a piaci reformokat.”

De az is elképzelhető, hogy még a szkeptikus walesiben is feltámadtak az ifjúkori álmok. Sain ley Berry egyik alapítója volt annak a brit Szociáldemokrata Pártnak, amelyik később beolvadt a Liberális Demokratákba.