A pusztító viharokat újságírók és politikusok a globális felmelegedés következményének tekintik. Tudósok is megerősítik véleményüket. Valóban egyértelmű az összefüggés?

Az ázsiai cunamit és a Katrinát sokan Isten büntetésének nyilvánították. Mások a globális felmelegedés nyilvánvaló jelét látják az új özönvízben. 

A zöldekkel szemben is kritikus környezetvédelmi webmagazin, a Grist csokorba gyűjtötte azokat a sajtókommentárokat, amelyek egyértelmű összefüggést állapítottak meg a globális felmelegedés és a szörnyű pusztítás között.

A Time magazin az óceánok hőmérsékletének emelkedésével magyarázta a hurrikánok növekvő gyakoriságát. A hetilap azt állította, hogy a Katrina után következő hurrikánok  még nagyobbak lesznek.

Az AFP is a viharok gyakoriságának és erejének növekedését jósolta. A francia hírügynökség tudósokra hivatkozott, akik a globális felmelegedést tényként kezelik.

A Boston Globe az ismert összeesküvés-elméletet melegítette fel: az olajipar ármánykodása miatt nem esik több szó a globális felmelegedésről, az egyre gyakoribb természeti katasztrófák igazi okáról.

Nem csak az újságírók látják sötéten a jövőt. Kerry Emanuel, a trópusi viharok egyik legtekintélyesebb kutatója korábban a szkeptikusok táborát erősítette. Még tavaly is úgy foglalt állást, hogy nincs összefüggés a klímaváltozás és a trópusi viharok kialakulása között. Egy szeptember elején sugárzott rádióműsorban azonban már azt mondta, hogy „a hurrikánok nagyobbak és gyakoribbak lesznek a globális felmelegedés következtében”.

A Science magazin júniusban cikket közölt a globális felmelegedés és a hurrikánok intenzitásának viszonyáról, felvillantva annak lehetőségét, hogy egyre nagyobb viharokra számíthatunk. Szeptemberben már arról írt, hogy a hetvenes évek óta nő a különösen nagy erejű hurrikánok száma.

A politikusok sem szalasztották el az alkalmat, hogy újra megkongassák a vészharangot.

A Világbank környezetvédelmi elnökhelyettese a klímaváltozást tette felelőssé a New Orleans-i katasztrófáért, és arra figyelmeztetett, hogy a szegény országokban még nagyobb pusztítást okozhat a felmelegedés.

A német választási kampány finisében Jürgen Trittin, a Zöldek környezetvédelmi minisztere egyenesen az amerikai elnök természetvédelemi kérdésekben mutatott közönyét okolta a pusztításért.

John Prescott brit miniszterelnök-helyettes is hasonló szellemben nyilatkozott. A New Orleans-i katasztrófa szerinte összefügg azzal, hogy George W. Bush nem írta alá a Kiotói Egyezményt.

A BBC azonban a viharban sem vesztette el a fejét. Az özönvíz elvonulása után Richard Black, a BBC honlapjának környezetvédelmi szerkesztője összefoglaló elemzést tett közzé, amely kiegyensúlyozottságával tűnik ki.

A bemutatott történeti adatokból kiderül, hogy az elmúlt harminc évben valóban nőtt a pusztító hurrikánok száma, és az idén különösen sok trópusi vihar alakult ki, de százéves távlatban nem történt számottevő változás. A legtöbb nagy erejű vihar a negyvenes években pusztított – akkor, amikor az óceán felszíni hőmérséklete magasabb volt a mainál.

„A természeti katasztrófák kapcsán mindenki azonnal azt kérdezi, hogy van-e köze a jelenségnek a globális felmelegedéshez – olvassuk az elemzésben. – Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy ma már komolyan veszik a klímaváltozás kérdését.”

A BBC is komolyan veszi a kérdést. De helyteleníti, hogy „tudósok, lobbicsoportok, környezetvédő szervezetek, politikusok és újságírók következtetéseikben sokkal messzebbre merészkednek, mint azt a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolják”.