„Az illegitim paternalizmussal kapcsolatos legitim aggályok nem akadályozhatják meg az állam képviselőit abban, hogy megkeressék az emberek életét leginkább javító módszereket, még akkor sem, ha ezzel befolyásolják szabad választásukat” – olvassuk a New Republicban.

A cikk szerzője, Cass Sunstein jogászprofesszor egy korábbi könyvében tárgyalta a libertárius paternalista politika erényeit. Az elmélet a viselkedési közgazdaságtan kutatásainak felhasználásával született meg, és arra a felismerésre épült, hogy az emberek gyakran cselekszenek irracionálisan. Az államnak ezért apró ösztönzőkkel kell segítenie az állampolgárokat a helyes cselekedetekben.

Bírálói szerint a Sunstein által javasolt ösztönzők semmivel sem jobbak a hagyományos paternalizmusnál. A dohányzás betiltásánál enyhébb ugyan a dohánytermékek adójának megemelése és az elriasztó csomagolás kötelezővé tétele, ám különbség csak a szigor mértékében van.

Sunstein most ezzel az állítással száll szembe. Rámutat, hogy paternalizmus és paternalizmus között minőségi különbség van. Az valóban elfogadhatatlan, ha az állam akarja meghatározni, hogy mi a jó az egyén számára. Egészen más a helyzet, amikor az állam olyan szabályokat hoz, amelyek segítik az egyént a saját maga által választott célok megvalósításában. Az ilyen esetekben az egyén nem is bánja, ha segítenek neki a jó döntésben – utal Sunstein a dohánytermékek adójával kapcsolatos felmérésekre. Kutatók szerint az adóemelésekkel még a dohányzók is elégedettek. Az egyén szabadsága sem sérül, hiszen aki akar, tovább hódolhat szenvedélyének.

De ha így van, akkor vajon az is elfogadható, ha az állam ezer százalékos adót vet ki a cigarettára? Vajon ezt is legitim ösztönzésnek tekintené Sunstein?