„Az amerikai evangéliumi keresztények és a konzervatív politika annyira összefonódott, hogy akár azt is hihetnénk, a ’Szavazz a repulikánusokra’ bibliai parancsolat” – írja Kevin Hartnett, a Boston Globe kolumnistája.
Az amerikai nem keresztény felekezetek tagjai inkább balra húznak, csakúgy, mint a katolikusok. A mormonok és az evangéliumi keresztények azonban inkább a jobboldalra szavaznak. A szabványmagyarázatok szerint az amerikai evangéliumi jobboldal azért húz inkább a Republikánus Párt felé, mert a protestáns etikából és munkamorálból az állami beavatkozás elutasítása, illetve az öngondoskodás elve következik.
Ez azonban nincs így – idéz Harnett egy tanulmányt, amely az észak-amerikai és a brazil evangéliumi hívők politikai nézeteit hasonlítja össze. Hasonlóan északi testvéreihez, a 42 millió brazil evangéliumi keresztény is konzervatív társadalmi nézeteket vall – elutasítják az abortuszt és a melegházasság elismerését –, ám gazdasági értelemben baloldalinak számítanak, például egyetértenek vele, hogy az állam köteles minden állampolgárnak megadni a szociális minimumot. Brazíliában tehát a keresztény eszmék könnyen összeegyeztethetők az állam szociális szerepvállalásával.
A jelenség oka a szerzők szerint az, hogy a brazil pártok egészen a kétezres évekig nem szálltak szembe a hívők normáival, például nem akarták enyhíteni az abortusz tilalmát. A keresztény értékek körül nem éleződött ki a politikai vita, így a hívő szavazók pártpreferenciáit nem az ilyen kérdésekben elfoglalt álláspontjuk határozza meg.
James Farney kanadai politológus néhány hónapja hasonló következtetésre jutott, amikor összevetette Kanada és az Egyesült Államok vallásos szavazóinak felfogását. A szintén a Boston Globe hasábjain összefoglalt kutatás szerint a Republikánus Párt a hetvenes években karolta fel a keresztény értékeket. Miután a republikánusok elnyerték az evangéliumi szavazók támogatását, a párt politikáját egyre inkább meghatározták az ő felfogásuk szerint értelmezett keresztény értékek. Ezzel szemben a kanadai jobboldal nemcsak az állam gazdasági szerepvállalását, hanem a kormány erkölcscsőszként való fellépését is ellenezte, és sem az abortusz legalizálásával, sem a szodómia dekriminalizálásával nem szállt szembe. Sőt, a nyolcvanas években éppen a konzervatívok javasolták a hadsereg megnyitását a melegek előtt. A melegházasságot ugyan ellenzik, de az eltörlését nem kezdeményezték.
Mindezek szerint tehát egyáltalán nem szükségszerű, hogy az evangéliumi keresztények a konzervatív fiskális eszméket képviselő pártot támogassák. Amennyiben a hívők körében elfogadottabbá válik a melegházasság és az abortusz intézménye, a piaci konzervatívoknak nehezebb lesz megtartani a keresztény szavazókat. Hasonló eredményre vezethet, ha a liberálisok az állam semlegességének hangoztatása helyett átveszik a vallásos konzervatívok szóhasználatát, mint ahogyan Obama is tette. A Republikánus Pártnak pedig mindent el kell követnie, hogy mindez ne történhessen meg – vagyis az evangéliumi szavazók megtartása érdekében a korábbinál is határozottabban kell fellépnie a tradicionális keresztény értékek védelme és kizárólagos képviselete nevében.