„Lenne egy szerény javaslatom Barack Obama számára. Nemcsak közgazdászokat, hanem írókat is számításba kellene vennie a Federal Reserve következő elnökének kiválasztásakor” – ironizál Gary Silverman, a Financial Times kolumnistája.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED elnöki posztja rendkívüli felelősséggel jár, különösen gazdasági válság idején. A pletykák szerint két jelölt esélyes: Janet Yellen jelenlegi FED-alelnök és Larry Summers. A két tekintélyes közgazdász szakmai hozzáértéséhez és felkészültségéhez kétség sem fér. Nézeteik sem állnak túl távol egymástól, bár Yellen valószínűleg fontosabbnak tartja a foglalkoztatottság növelését, mint az inflációs célkövetést.

Mégis heves vita alakult ki az utódlásról. Mint az Economist megjegyzi, a vita nem a jelöltek alkalmasságáról és közgazdasági nézeteiről, hanem személyükről szól. Yellen kapcsán felvetődött, hogy kinevezését nem szakmai okokból támogatják sokan, hanem azért, mert nő, ráadásul – teszik hozzá Yellen ellentáborából – Yellen nem eléggé karizmatikus és határozott vezető. Yellen hívei azzal vágnak vissza, hogy a vádak nyíltan szexisták. Hozzáteszik, hogy Summers maga is hímsoviniszta. Mint arról a Metazin is beszámolt, Summers a Harvard Egyetem rektoraként azt találta mondani, hogy a nőkben kevesebb a velük született tehetség a reáltudományok terén, mint a férfiakban.

Silverman szatirikus cikkében arra mutat rá, hogy a FED elnökének posztján valójában nem is olyan fontos a közgazdasági szaktudás. Korábban azért volt rá szükség, mert csak a magasan képzett közgazdászok tudták ezredszázalékra pontosan megmondani, mekkora alapkamat idézi elő a kívánt foglalkoztatási rátát és tartja optimális szinten az inflációt. Csakhogy a jegybanki alapkamat 2008 óta változatlan (0,25 százalék). A kvantitatív könnyítés (kevésbé elegánsan fogalmazva a pénznyomtatás) kivezetése sincs napirenden. A FED elnöke évek óta lényegében csak verbális intervenciókkal próbál hatással lenni a piacokra – véli Silverman.

Méghozzá nem is sikertelenül. A verbális intervenció és a jövőbeli esetleges tervekkel kapcsolatos előrejelzések nagyon is hatékonyak. Az efféle kinyilatkoztatásokhoz azonban nem kell közgazdász, sőt, talán egy író még alkalmasabb is lenne rá, hogy megtalálja a piacok és a fogyasztók befolyásolására leginkább alkalmas fordulatokat – írja Silverman. És mindjárt fel is veti, hogy esetleg Milan Kundera vagy Salman Rushdie lenne a leginkább alkalmas a FED élére. Esetleg szóba jön még Richard Blanco, a nagy erudíciójú fiatal költő is, aki Obama elnök beiktatásakor felolvasta egyik versét.

A felvetést továbbgondoló olvasókban minden bizonnyal felvetődik, hogy ha valóban a kinyilatkoztatás és a verbális intervenció a fontos, akkor esetleg a sámánokat és a hipnotizőröket is számításba kellene venni.