A Vatikánból kiszivárgott hír szerint a pápa rendeletet készül kiadni a homoszexuálisok pappá szentelése ellen. Sok katolikus ellenzi a tervet. Nem csak melegek vannak köztük.
„XVI. Benedek pápa jóváhagyta a homoszexuális beállítottságú férfiak felszentelését tiltó instrukciót – számolt be szeptember közepén a Global Catholic Network.
A tudósítás szerint az új rendelkezés a már felszentelt „homoszexuális beállítottságú” papokra és hitoktatókra nem vonatkozik. De őket is arra buzdítják majd, hogy erősítsék meg szüzességi fogadalmukat.
„Valójában nincs semmi új benne – idézi J. Michael Miller érseket a New York Times. – A homoszexuálisok pappá szentelését eddig is tiltotta a Vatikán”. Az érsek arra az 1961-es dokumentumra hivatkozik, amely kimondja, hogy „perverz, homoszexuális vagy pederaszta hajlamú” férfiból nem lehet pap.
Millert, aki korábban a houstoni katolikus egyetem rektora volt, 2004-ben rendelték a Vatikánba, és tették meg a papi szemináriumokat, az egyházi egyetemeket és iskolákat felügyelő oktatásügyi kongregáció fejének. Ezért tudnia kell, hogy az előírást az elmúlt húsz évben meglehetősen lazán értelmezték az Egyesült Államokban. Egyéni mérlegelés alapján döntötték el, hogy a meleg jelölteket pappá avassák-e. Ha a jelölt önmegtartóztató életet élt, nem akadályozták meg a felszentelést.
Minden katolikus papnak ellen kell állnia a kísértésnek, függetlenül attól, hogy milyen hajlamú. Mi indokolja akkor a melegekkel szembeni különös szigort?
Elsősorban az amerikai pedofil papok 2002-ben kirobbant botránya. „A dokumentumot vatikáni vizsgálat előzte meg a 229 egyesült államokbeli szemináriumban, ahol több mint 4500 pap végzi tanulmányait. A vizsgálat kimutatta, hogy a szexuális visszaélést elkövető papok és szeminaristák áldozatainak 80 százaléka kiskorú fiú” – adta hírül a Népszabadság.
A New York Times azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a pedofíliával vádolt papok a nyolcvanas évek előtt álltak az egyház szolgálatába. Akkor, amikor még szigorúan vették az 1961-es tiltást.
A konzervatív katolikusok helyénvalónak tartják a szabály megerősítését. „Nem okos dolog egy alkoholistát kocsmába invitálni” – véli a Catholics United for Faith egyik vezetője. Arra utal, hogy a papokat és hitoktatókat főleg férfiak veszik körül, ezért a homoszexuális hajlamúak állandó kísértésnek vannak kitéve.
Bár a katekizmus elítéli a homoszexualitást és önmegtartóztatást ír elő, 1986-ban, a Hittani Kongregáció vezetőjeként a később pápává választott Ratzinger bíboros is nagyobb megértést mutatott. Elítélte az „alaptalan és megalázó feltételezést”, hogy a homoszexuálisok nem tudnak úrrá lenni testi vágyaikon – emlékeztet a New York Times.
Egy katolikus témákról író kommentátor, Michael Sean Winters szerint – aki egyébként maga is kispap volt és jelenleg az egyik katolikus egyetem doktorandusa – az új rendelet a kommunista időket idézi. A tiltás csak a titkolózást erősíti. „A titkolózás és elhallgatás kétszínűséghez vezet, ami a helytelen szexuális magatartás melegágya” – olvassuk a Slate-en megjelent cikkében.
A tervezett intézkedés ráadásul következetlen, sőt képmutató – mutat rá Winters. – A gyakorló papokra nem vonatkozna a szabály, pedig közöttük is sok a meleg.
Andrew Sullivan meleg katolikus publicista, az egyik leghíresebb amerikai blogger eleve nem sok jót várt XVI. Benedektől. Tudta, hogy megválasztása esetén Joseph Ratzinger keményen fog fellépni a meleg hívők ellen. Azt is sejtette, hogy nőkből továbbra sem lehet majd katolikus pap.
Most a korábbinál is élesebb hangon bírálja a pápát. „Még nem ismerjük a dokumentum végleges szövegét, így nem lehetünk biztosak benne, hogy az 1940-es évek szellemét idézi. Reméljük, nem teszi. De nem vagyok túl bizakodó. Hiszen XVI. Benedek álláspontja szerint minden meleg Untermensch – beteg lelkületű, bűnre hajlamos ember, akit az egyháznak a megtisztulás érdekében ki kell vetnie magából.”
Sullivan nagyon felindult a hír hallatán, pedig hívő katolikus lévén, nem azt szorgalmazza, hogy az egyház nézze el a vallási előírásokkal ellentétes magatartást. Az önmegtartóztató homoszexuális hajlamú papok megkülönböztetését viszont elfogadhatatlannak tartja.
„Helyes, hogy korlátozzák a papokat és hitoktatókat. Még az is helyes, hogy külön odafigyelnek rájuk, és az előírásokat megszegőket kizárják. Helyes, hogy az egyház megköveteli az önmegtartóztatást, és mindent megtesz azért, hogy a hittanórák ne váljanak meleg-klubbá. Viszont egyáltalán nem helyes, hogy emberek egy csoportját hátrányosan megkülönböztetik anélkül, hogy azok bármit elkövettek volna. Ez már vakbuzgóság.”