A hosszú élet titka a hosszú élet

2013. szeptember 29.

Egyre többen aggódnak a társadalmak elöregedése miatt, hiszen az eltartottak számának növekedése jelentős terheket ró az aktív nemzedékre. Pedig az idősek arányának növekedése komoly társadalmi és kulturális haszonnal jár – állítja az amerikai antropológus.

„A közgazdászok aggódnak, hogy a fejlett világ csökkenő születésszáma miatt nehéz lesz eltartani az idősek egyre népesebb táborát. Pedig az idősek fantasztikusak. Az idősek arányának növekedése a béke és a jólét eredménye, s egyúttal a civilizált társadalmak alapfeltétele” – írja Laura Helmuth, a Slate magazin kolumnistája.

Rachel Caspari, a társadalmak elöregedésének civilizatorikus hatását vizsgáló antropológus egy korábbi tanulmánya szerint harmincezer éve, a paleolitikumban jelentősen megnőtt az átlagos élettartam. Ezzel egy időben az emberi kultúra és tudás forradalmi átalakuláson ment keresztül. Caspari szerint az emberi tudás és ismeretek bővülése nem biológiai okokra vezethető vissza, hanem az élettapasztalat hatékonyabb átadására. Caspari a fellelt fogazatokat vizsgálva arra a felismerésre jutott, hogy a kőkorszakban kétszeresére nőtt azok száma, akik megérték a harminc éves kort. A hosszabb életnek köszönhetően több ismeretre tettek szert életük során, és ezeket át tudták adni a következő nemzedékeknek. A harmincéves kőkorszaki aggastyánok fontos szerepet vállaltak az unokák nevelésében, és ennek eredményeképpen csökkent a gyerekhalandóság. Az átlagos élettartam második ugrásszerű növekedésére az elmúlt másfél század során került sor. Caspari szerint az ok itt is ugyanaz volt, mint a kőkorszakban: az idősek arányának növekedésével tovább csökkent a korábban 20-50 százalékos gyerekhalandóság. 1850-ben az amerikai népesség mindössze 4, ma viszont már 20 százaléka hatvan év feletti.

A társadalmak elöregedésének azonban még ennél is közvetlenebb haszna van. Helmuth felidézi, hogy kutatások szerint az időebbek bölcsebbek, boldogabbak, jótékonyabbak, nagyobb a társadalmi tőkéjük és jobban kezelik az interperszonális kapcsolatokat, mint a fiatalok. A tapasztalt és higgadt öregek bölcsessége nélkül a társadalmi béke is veszélybe kerülhet – véli Helmuth. Barbara Tuchman történész szerint a százéves háború a pestisjárványok miatt nyúlt ilyen hosszúra. Egyre fiatalabb és tapasztalatlanabb uralkodók kerültek a trónra, akik impulzív és agresszív szellemben cselekedetek – ahogyan a kamaszok szoktak.