„Nem is a gazdagok és a szegények közötti szakadék a legnagyobb probléma, hanem a társadalmi mobilitás befagyása” – írja a New York Times véleményblog oldalán, az Opiniatoron Richard V. Reeves, a Brooking Intézet családszociológia-kutatója, akit a Metazin olvasói még abból az időből ismerhetnek, amikor a brit munkáspárt tanácsadója volt. Mielőtt Amerikába költözött, éveken át Tony Blair miniszterelnök tanácsadói közé tartozott, és a Munkáspárthoz közel álló progresszív Demos intézet oszlopos tagja volt.

Mint a Metazinban is sok szó esett róla, az új évezred kezdete óta vezető társadalompolitikai téma az Egyesült Államokban, hogy megállíthatatlanul növekednek a jövedelmi különbségek. Újabban egyenesen arról olvashatunk, hogy ha így megy tovább, eltűnik a középosztály, és csak a „fent” és a „lent” marad. Reeves szerint a gazdasági bajok közül mégsem ez a legnagyobb, hanem az, hogy éppen Amerikában, ahol oly sokra tartják az esélyegyenlőséget, szűkül a vertikális nemzedékközi mobilitás lehetősége, vagyis a lent lévők gyermekei a korábbinál is nehezebben jutnak a létra felső fokaira.

Ennek okát abban látja, hogy a felső egyötödbe csak akkor lehet kívülről bekerülni, ha valaki ki is kerül onnan. Márpedig a „fentiek” mindent megtesznek, hogy gyermekeik ne kerüljenek ki a felső ötödből, és meg is vannak rá az eszközeik, hogy kevésbé tehetséges gyermekeiket benn tartsák. Ezt Reeves természetesen nem helyteleníti. Megállapítja viszont, hogy az intézmények is gátat emelnek az alulról érkezők elé. Igaz, újabban az Obama-kormányzat jutalmat ígért azoknak a főiskoláknak, amelyek ösztöndíjra jogosult (tehát alacsony jövedelmű családból származó) fiatalokat juttatnak el a BA diplomáig. Ez első lépésnek nem rossz, de maguk az egyetemek, különösen az elitegyetemek is tehetnének valamivel többet e téren. Például szakíthatnának azzal a hagyománnyal, hogy a volt diákok gyermekeit előnyben részesítik. Azok úgyis előnyben vannak, hiszen szüleik, az elitegyetem diplomájával a zsebükben kiváltságokkal indultak neki az életnek. A Harvard a jelentkezőknek átlagban 6 százalékát veszi fel, ezzel szemben a volt hallgatók gyermekeinek 30 százalékát. Ezt azért Reeves már túlzásnak tartja. Az életpálya kezdetén sem kedvezőbb a helyzet. Ha valaki alulról mégis beverekszi magát a jó egyetemre, és diplomát is szerez, akkor következik az, hogy az állások felét baráti ajánlások útján töltik be Amerikában. Ezen persze nem lehet változtatni, de azon például lehetne, hogy gyakornoki munkához a szegényebb sorsúak is könnyebben juthassanak hozzá. Ezek az állások ugyanis gyakran nem járnak fizetéssel, ami persze eleve falat emel a „lentről” érkezők elé. Pedig például egy szenátor stábjában töltött gyakornoki idő nagyszerű ajánlólevél lehet a következő munkahelyen. Reeves szerint dolgozni kellene a minimálbér elterjesztésén és ellenőrzésén, s akkor több olyan gyakornoki állás lenne, amit a keresetre rászoruló diplomások is betölthetnek. Továbbá javasolja, hogy az ingyenes állások után a munkaadó legyen köteles különadót fizetni, s az így keletkező bevételt olyan alapban gyűjtsék össze, amelyből a szegényebb sorsú gyakornokok pályázhatnának ösztöndíjra.

Nagy öncsalás, hogy Amerikában úgy beszélnek a társadalmi mobilitásról, mintha fájdalommentes folyamat volna, amelyet csak akarni kell. Valójában fájdalmas, mert az újonnan érkezők kiszorítanak valakit az elitből. Ez persze csak akkor igaz, ha az elit mérete változatlan. Reeves azonban százalékban méri az elitet. Különbséget tesz abszolút és relatív mobilitás között. Az utóbbi esetében nem az számít, jobban él-e valaki a szüleinél, hanem az, hogy feljebb van-e náluk a társadalmi ranglétrán. Márpedig nem vitás, hogy a felső egyötödbe akkor lehet bekerülni, ha valaki más kikerül onnan. Ebben a felfogásban a társadalmi mobilitás zéróösszegű játék: ahány nyertese van, annyi a vesztese is. Reeves szerint pedig bármilyen fájdalmas is, ha valaki a szüleinél lejjebb végzi, mégis kívánatos, hogy az elit gyermekei közül sokan így járjanak. Nem akarhatjuk ugyanis, hogy a „társadalmi piac a kevésbé vagyonosok kárára csaljon”.