Elismert napilapok nélkül a kormányzati visszásságok leleplezése pusztába kiáltott szó. Másrészt viszont a komoly lapok kénytelenek jó kapcsolatot ápolni a kormánnyal, ami szükségképpen kompromisszumokkal jár – írja Henry Farrell politológus a Washington Post társadalomtudományi blogjában. A cikk apropója az amerikai titkosszolgálatok lehallgatási botrányát leleplező Glenn Greenwald sztárújságíró bejelentése, miszerint otthagyja a Guardiant, hogy egy milliárdos által felajánlott 250 millió dollárból új médiavállalkozást indítson.

Farrell szerint az újságok hitele elsősorban azért csökken, mert a komoly médiaszereplők rá vannak utalva a kormányra – elismertségük egyebek között annak köszönhető, hogy a politikusok szóba állnak velük, sőt akár információkat is szivárogtatnak. Ennek azonban ára van: az elismert lapoknak tekintettel kell lenniük a politikusok igényeire. Törekedniük kell legalábbis a pártatlanságra és az objektivitásra. Határozott ítéletek helyett a vitában álló felek álláspontjának hű bemutatása legyen a céljuk, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy valamelyik álláspont marginális vagy egyenesen tarthatatlan.

A nagy lapok azonban a gyakran kínos egyensúlyozgatás ellenére is megkerülhetetlenek – jegyzi meg Farrell. Az NSA lehallgatásáról szóló beszámolók nem sok meglepetést tartalmaztak, mégis nagy vihart kavartak, miután az elismert média is beszámolt róluk. Assange és Snowden aligha tudott volna botrányt okozni a kormányokkal jó kapcsolatot ápoló lapok segítsége nélkül.

Greenwaldnak azonban elege van a kompromisszumokból és a balanszírozásból. Mint azt a New York Timesnak adott interjúban kifejti, elfogadhatatlan, hogy a kormány bizalmát megőrizni óhajtó sajtó sokáig nem volt hajlandó kínvallatásnak nevezni a guantánamói és egyéb börtönökben történteket. Mint ahogyan az is botrányos, hogy kritika és gyanakvás nélkül elfogadták az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó kormányálláspontot.

Greenwald ígéri, olyan lapot alapít, amely felrúgja a média és a kormány közötti íratlan szabályokat. Szerinte a hagyományos sajtó jelentősége éppen a kínos egyensúlyozgatás miatt csökkent: a blogok és az internetes média közegében edződött hírfogyasztókat bosszantja, ha a nyilvánvaló esetekben sincs határozott állásfoglalás. Az objektivitás, vagyis a tények tisztességes bemutatása nem ellentétes a sarkos véleményalkotással – állítja Greenwald. Ha az olvasó ismeri a tényeket, képes lesz eldönteni, hogy milyen értelmezést fogad el. Ez sokkal tisztességesebb hozzáállás, mint a tények és a vélemények elkülönítésére tett kísérletek, amelyek esetében az objektivitás látszatára törekvő szerző gyakran a tények tálalásán keresztül igyekszik befolyásolni az olvasót. „Különben is, minden újságírás aktivizmus” – jegyzi meg, arra utalva, hogy a sajtó, a negyedik hatalmi ág célja a kormány visszaéléseinek leleplezése. Hozzáteszi, hogy – ellentétben az egyre szektásabbá váló napilapokkal – különböző világnézetű szerzők sarkos véleményeinek ad majd helyet új lapjában.

Ha sikeres lesz, Greenwald vállalkozása átalakíthatja a média és a kormány viszonyát – jósolja Farrell. A negyedmilliárd dollárból számos ismert újságírót alkalmazhat, és olyan lapot indíthat, amelyet a kormány akkor sem vehet semmibe, ha nem hajlandó az ő szája íze szerint tálalni a híreket.