Elesik, de nem egy fűszálban. A rajzfilmfigurát az amerikai konzervatívok kapják puskavégre. A kultúrharc miatt sopánkodó magyar politikusok el sem tudják képzelni, milyen az igazi háború.

A totális kultúrháborúban csatasorba állítják a képregényeket és a mesekönyveket. Akkor miért épp a rajzfilmeket mentenék fel a katonai szolgálat alól? Az ártalmatlanul gügye Spongya Bob és a bárdolatlan South Park is megkapja a behívóját.   

Spongya Bobot minden gyerek ismeri, akit nem tiltottak el a tévétől. A hasoncímű rajzfilmsorozat hőse kézen fogva jár Patrick barátjával, ráadásul a Sellőember és Kagylófiú című képzeletbeli sorozatot szokta nézni tengerfenéki otthonában.

Ez szemet szúrt egy konzervatív keresztény csoportnak. Utánajártak a dolognak, s kiderítették, hogy Nile Rodgers Spongya Bob figuráját is felhasználta a multikulturalizmust és a másság elfogadását propagáló klipjeiben.

A zenész azt nyilatkozta, hogy „nem az a baj, ha valakit idegesít mások életstílusa, de attól még tanúsíthatna irántuk tiszteletet”. Ügyvédje nem volt ennyire tisztelettudó. Azt javasolta, hogy a konzervatív kritikusok forduljanak orvoshoz.

Azok nem fogadták meg a jó tanácsot. Sőt, maguk is kedvet kaptak a rajzfilm műfajhoz. A konzervatív kultúrharcosok felkarolták a South Parkot – nem riadva vissza a sorozat trágárságától.

Brian C. Anderson, a Manhattan Institute munkatársa könyvnyi terjedelmű pamfletjével hatásos nevet is adott az irányzatnak: South Park konzervatívok. A könyv alcíme: Lázadás a liberális média egyoldalúsága ellen.

A szerző pirulás nélkül idézi a sorozatban elhangzó vaskos kifejezéseket, és lelkesedik a „trágár zsenialitásért”, amellyel a rajzfilmek gúnyt űznek „a gyűlöletbeszéd törvényekből és szexuális zaklatás elleni szabályzatokból, a liberális hírességekből és abortuszjogi szélsőségesekből”.

Úgy látszik, új gyermekvédelmi szűrőprogramokat kell majd kifejleszteni. Nem szabad minden programot elzárni az ártatlan kiskorúak elől csak azért, mert csúnya szavak fordulnak benne elő.