„Japán lakosságának negyede 65 évesnél idősebb. A japánok azonban nemcsak tovább élnek, mint az átlag, hanem egészségesebbek is. A társadalom megtalálta a módját, hogy gondoskodjon az idősekről” – olvassuk David Pilling esszéjét a Financial Times hasábjain.
A fejlett társadalmak zöme súlyos demográfiai problémával küzd. Az elöregedés miatt egyre többen tartanak a gazdaság visszaesésétől és a szociális ellátórendszer összeomlásától. Japán pedig az egyik leginkább elöregedő társdalom. A születési arányszám mindössze 1,41 – ami jóval elmarad a népesség fenntartásához szükséges 2,1-től. 1950-ben a japánok mindössze 5 százaléka volt 65 évnél idősebb, ma minden negyedik, és 2035-ben előreláthatólag minden harmadik lesz az. A nők várható élettartama 86 év, a férfiaké 80 év. A folyamatokat jól szemlélteti, hogy évente 400 iskolát zárnak be Japánban, és jó néhányat idősotthonná alakítanak.
Az elöregedésnek számos gazdasági következménye van. Az eltartottak számának növekedése csökkenti az egy főre jutó bruttó hazai terméket, és rendkívüli módon megterheli a szociális ellátórendszert. Ellentétben több európai és észak-amerikai fejlett állammal, Japánba viszonylag kevés bevándorló érkezik, így a migráció sem ellensúlyozza a demográfiai folyamatokat.
Japán mindennek ellenére nem omlik össze az elöregedés miatt. A demográfiai átalakulás lassú és előrelátható folyamat, így volt idő az intézményi felkészülésre. A hatvanas években a nyugdíjasok számára ingyenessé tett egészségügyi rendszert tovább bővítették, hogy minél több szolgáltatás legyen elérhető az idősek számára. Tíz évvel később a rendszer fenntarthatóságának megőrzése érdekében kötelező időskori ellátás-biztosítást vezettek be, amelybe minden 40 év fölötti munkavállalónak be kell lépnie. A járulékbefizetéseket az állam 50 százalékkal kiegészíti, vagyis az adókból támogatja az ellátórendszert.
Igaz ugyan, hogy a japán állam rendkívül eladósodott, ám az egészségügyi rendszer nem küzd finanszírozási problémákkal. Bár az ellátás színvonala kiemelkedő, Japán a GDP mindössze 9,3 százalékát költi egészségügyre – feleakkora hányadát, mint Amerika.
A fenntarthatóság elsősorban nem közgazdasági, hanem kulturális kérdés. A japán egészségügy részben azért olcsó, mert a japánok egészségtudatosan élnek: keveset isznak, nem dohányoznak, és nem híznak el. Többet járnak háziorvoshoz, így a komolyabb problémák egy részét megelőzik, és sok költséges szakorvosi beavatkozást megtakarítanak. Átlagosan négy és fél évvel többet töltenek el egészségesen, mint az amerikaiak.
Mivel egészségesebbek, a japánok tovább dolgoznak, mint az európaiak és az észak-amerikaiak – folytatja Pilling. Ellentétben a nyugati kultúrákkal, az időseket megbecsülik, ők viszont erénynek tekintik a tevékeny életet. A nyolcvanas években még 55 éves korban mehettek nyugdíjba, ma már 65 év a nyugdíjkorhatár és minden bizonnyal tovább fog emelkedni. De már ma is nagyon sok nyugdíjas dolgozik gyakran a nyolcvanon is túl. Sokan nem a pénzért, hanem az értelmes elfoglaltság kedvéért maradnak aktívak, mindenesetre nem az eltartottak számát gyarapítják, hanem hozzájárulnak a termeléshez. Amikor pedig már nem tudnak dolgozni, az esetek többségében családjuk gondoskodik az öregekről. A kulturális normákkal ellentétes a szülők és a nagyszülők otthonba küldése: az idősotthonba küldöttek sorsát a régen a hegyekben magukra hagyott idős emberekéhez hasonlítják. Az ellátórendszer kiterjed az otthon ápolt öregekre, akiket külön rájuk szakosodott, házhoz járó orvosi szolgálat segít. A generációk közötti méltányosság része az is, hogy a megtakarítások zöme felett rendelkező idősek segítik a fiatalokat – ha máshogy nem, hát rájuk hagyják a vagyont.