„A memória úgy ellaposodott sokaknál, hogy kizárólagos jelen időbe sűrűsödött össze a világ, amelyben minden tehén fekete” – írja Umberto Eco az Espresso véleményrovatában.

Az olasz állami televízió napi kvízműsorában négy játékosból három nem tudta, hogy Hitler 1945 után már nem élt. A negyedik azért találta el a helyes választ, mert a helyteleneket a többiek már kilőtték. Volt, aki azt tippelte, hogy Hitlert 1979-ben választották kancellárrá. Egy következő kérdésnél pedig a rokonszenves versenyzők ugyanezt a hibát Mussolininál is elkövették: „A szép Ilaria szerint Mussolini 1964-ben találkozott Ezra Pounddal.” Igaz, Raffaellónál azt látjuk, hogy Szűz Mária reneszánsz öltözéket visel, tehát korábban is előfordult, hogy a múlt korszakai között nem differenciáltak az emberek. De ma, az internet korában talán könnyen különbséget lehetne tenni a nácizmus és a holdra szállás kora között.

Eugenio Scalfari szerint viszont éppen hogy nem. A La Repubblica című baloldali napilap alapító főszerkesztője szerint, aki olyannyira tekintélyes értelmiségi, hogy amikor ateista oldalról nyilvánosan kérdéseket intézett Ferenc pápához az élet nagy kérdéseiről, a címzett minden egyes kérdésre részletes választ adott Scalfari lapjában. A veterán publicista odáig hajlandó követni Ecót, hogy a mai nemzedéknek fogalma sincs a történelemről. De azt már nem fogadja el, hogy az internet lenne a megoldás. Hiszen a mesterséges memória éppen hogy egyik oka a gondolkodás ellaposodásának. Először is felment az emlékezet működtetése alól. Másodszor is elvon az élő emberek társaságától, azt a látszatot keltve, hogy egyre több emberrel állunk kapcsolatban. Harmadsorban pedig az internet szűkíti az írás terjedelmét, és ezzel a gondolkodás mélységét. Ma már a pápa is „twitterterjedelemben”, maximum 140 leütés keretében fogalmazza meg üzenetét, de ez a formátum nem alkalmas bonyolult gondolatok kifejtésére. „Több ez, mint generációs betegség: korszakváltás történt” – zárja hozzászólását Scalfari.

Eco azonban nem ilyen pesszimista. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az internet fejlődését, terjedését nem lehet megállítani, jobb tehát, ha nem harcolunk ellene, hanem megpróbáljuk a gondolkodás szolgálatába állítani. Felemlíti, hogy Platón Phaidroszában a fáraó szemrehányást tesz Theut istennek, amiért megajándékozta az embert az írással, így ugyanis a halandók nem fogják majd használni a memóriájukat. Márpedig, mint kiderült, az írás éppenséggel a memória fejlesztésére is alkalmas volt: az emberek az írott szöveg tartalmát is elraktározták memóriájukban. Ugyanezt kellene elérni az internettel kapcsolatban is. Meg kell tanítani a fiataloknak, hogyan használják kreatívan. Például nem azt a feladatot kell adni nekik, hogy írjanak dolgozatot egy adott témáról, mert akkor összeollózzák az internetről és kész. Hanem azt kell tőlük kérni, hogy hasonlítsanak össze tíz, interneten fellelhető írást a szóban forgó kérdésről. Ha pedig még össze is ültetik őket utána, hogy megvitassák, ki mire jutott, ki melyik olvasmányt tartja jobbnak, még az elmagányosodást is le lehet küzdeni.