„A Nyugat félreérti a válság lényegét, ha azzal kezd foglalkozni, hogy az ukrán tüntetők nácik-e vagy sem” – olvassuk Timothy Snyder amerikai történész professzor cikkét a New York Review of Books legfrissebb számában.

Snyder merő propagandának tartja azokat a – főleg Moszkva ukrán barátai által hangoztatott – nézeteket, miszerint a tüntetők fasiszták, netán nácik volnának. A tekintélyes történész azzal érvel, hogy a kormányellenes forradalmárok az európai értékeket – a demokráciát, a jog uralmát – és EU-csatlakozást követelve vonultak az utcára. Szó sincs etnikai színezetről: a tüntetők között a nagyobb vallások és az etnikai kisebbségek hívei egyaránt megtalálhatók. Igaz ugyan, hogy a szélsőjobb is képviselteti magát, ám Snyder úgy véli, hogy jelenléte és szerepe elenyésző. Az erőszakért is kizárólag a békés tüntetőket kriminalizáló, majd erőszakot alkalmazó kormányerők a felelősek – sugallja Snyder.

A tekintélyes történész azzal vádolja Janukovics megbuktatott elnököt és embereit, hogy az orosz geopolitikai érdekeket szolgálták ki, és az autoritárius rezsimekből álló Eurázsiai Unió felé akarták közelíteni Ukrajnát. Moszkva – és az ukrán moszkoviták – az ellenzék hiteltelenítése érdekében nevezik a tüntetőket fasisztának és nácinak. A dolog szomorú iróniája, hogy valójában éppen az eurázsiai eszme alkotói merítenek előszeretettel a huszadik századi totalitárius diktatúrák örökségéből, olyannyira, hogy felfogásuk már Orwellt idézi – véli Snyder, aki szerint mindez nem túl meglepő, hiszen az antifasiszta szólamokat hangoztató orosz bolsevikoktól egyáltalán nem idegen a fajgyűlölet. Alekszander Dugin, az „eurázsiai ideológia” kidolgozója fő művében a fasiszta és a sztálinista eszméket ötvözi (és mellesleg Ukrajna Oroszországhoz csatolását szorgalmazza, mondván, a független Ukrajna léte veszélyezteti Eurázsiát). Szergej Glazijev, a kommunistából szélsőjobboldalivá lett közgazdász, az eurázsiai eszme egyik szószólója a zsidó szervezetek betiltását indítványozta (és mellesleg a globális háttérhatalom ármánykodásával magyarázta Oroszország társadalmi problémáit). Dmitrij Kiszeljov, az orosz állami média egyik kulcsszereplője rendszeresen uszít a melegek ellen, és egyebek között azzal riogat, hogy az európai integráció együtt jár a melegek egyenlő jogainak elismerésével.

Snyder szerint a tüntetők lefasisztázásával Moszkva és Janukovics a Nyugatot akarja elbizonytalanítani, és egyúttal szeretné elterelni a figyelmet arról, hogy a forradalmárok nem kérnek Putyin Eurázsiájából, hanem inkább az EU felé közelednének.

Stephen F. Cohen viszont Snyder cikkét tartja az amerikai propaganda iskolapéldájának. Az orosz történelem emeritus professzora elfogadhatatlannak tartja, hogy az amerikai média Putyint a hidegháborút idéző jelzőkkel festi le. Cohen úgy látja, hogy Oroszország közel sem olyan veszedelmes és Janukovics kormánya korántsem olyan elnyomó, mint ahogyan azt Snyder állítja. A geopolitikai viszonyokra utalva megjegyezi, hogy nem Moszkva, hanem az EU és a NATO terjeszkedik egyre messzebb a térségben. Ukrajna európai integrációját is az EU által adott ultimátumok akadályozták meg – véli Cohen.

Cohen hozzáteszi, hogy Snyder finoman elsiklik afölött is, hogy a nyugati demokráciákban sem szokás tolerálni, ha tüntetők Molotov-koktélokkal támadtak a rendvédelmi erőkre. Ami pedig a tüntetők européer orientációját illeti, Cohen megjegyzi, hogy az utcán elég gyakoriak voltak az antiszemita jelszavak és finoman szólva is kétséges, hogy az ukránok – különösen a keleti országrész lakói – valóban annyira elkötelezettek az európai értékek mellett, mint azt Snyder sugallja.