„A posztliberalizmus nem politikai program, hanem sokkal inkább ideológia, sőt világnézet” – olvassuk a Prospect magazinban.

A terjedelmes esszé szerzője David Goodhart, a Munkáspárt-közeli Demos agytröszt igazgatója. Goodhart az elmúlt években már többször nekifutott a kortárs liberális politika meghaladásának. Tíz éve egy azóta klasszikussá vált cikkben azt fejtegette, hogy a liberális baloldal által támogatott bevándorlás következtében kialakult túlzott sokszínűség gyengíti a nemzeti összetartozást, ami viszont aláássa a baloldal legfőbb eszményét, a társadalmi szolidaritást. A gondolatot később továbbfűzte. Azt javasolta a baloldalnak, hogy a bevándorlás rendkívül szigorú korlátozásával illetve a kispolgári konzervatív értékek felkarolásával próbálja meg visszanyerni a munkások támogatását.

Goodhart legfrissebb esszéjében az általa posztliberálisnak nevezett ideológia eszmetörténeti és filozófiai alapjait igyekszik felvázolni. Mindenekelőtt a liberális hagyomány individualizmusát bírálja. Elismeri, hogy a 19. században és a 20. század nagyobb részében fontos társadalmi cél volt az egyéni autonómia és szabadság kiterjesztése. Az alapvető polgárjogok kivívása után a túlzott individualizmus azonban kártékony, mert ellehetetleníti a bizalmat, a szolidaritást és a közös politikai akaratképzést. Sőt, az individualizmus általános civilizációs válságba torkolló értékválságot okoz. Goodhart szerint a hatvanas évek baloldali kulturális lázadása és a nyolcvanas évek thatcheri és reagani gazdaságpolitikája egy tőről fakad: mindkettő kizárólag az egyéni célok érvényesítésének szempontjából tartja fontosnak az államot és a társadalmat.

Goodhart a konzervatív kulturális értékek és a baloldali szociális igazságosság gondolatát ötvözve hozza létre a posztliberális doktrínát. Arra utal, hogy a társadalmi szolidaritás megvalósításához elengedhetetlen az egyének közötti bizalom megerősítése, ami pedig a hagyományos társadalmi normák és értékek segítségével lehetséges. A liberális szabadságjogok és a társadalmi igazságosság megerősítése elsősorban a kis természetes közösségeken belüli együttműködés útján lehetséges. A család, a rokonság, a helyi közösségek és a nemzet természetük szerint szolidáris közösségek, szemben a személytelen állami intézményekkel, amelyektől Goodhart szerint a baloldal korábban helytelenül remélte a társadalmi igazságosság megvalósítását. Azt is hozzáteszi, hogy a demokratikus és szabadelvű társadalmak formális alkotmányos alapelvei is csak akkor maradhatnak fenn, ha léteznek az ezeket biztosító informális normák és kulturális szokások.

Goodhart számos konkrét javaslatot is megfogalmaz. Ahogyan korábban, most is szükségesnek tartja a bevándorlás korlátozását. Sőt, a szabad kereskedelem korlátozását sem tartja ördögtől valónak, ha ezen az áron lehet mérsékelni a globalizáció káros mellékhatásait és biztosítani az alacsonyabb jövedelmű dolgozók védelmét. A túlzott privatizációt ártalmasnak nevezi, és arra is utal, hogy szükség lehet a külföldi tulajdon csökkentésére. A közérdek nevében kemény fellépést szorgalmaz a nagyvállalatokkal, különösen a bankokkal szemben. Mindazonáltal nem teljesen piacellenes: társadalombiztosítás terén a vegyes rendszer híve. A mindenkinek alanyi jogon járó egészségügyi szolgáltatás és nyugdíjellátás mellett helyesnek tartaná, hogy a többet fizetők előnyöket élvezhessenek.

A posztliberális kiáltvány alapelvei nem új keletűek. Goodhart is utal a 20. század elejének jóléti liberális filozófiai hagyományára, és arra is, hogy elmélete a liberális és a közösségelvű eszméket vegyíti. Sőt, az alapelveken kívül maga a program sem teljesen újszerű. Mint azt Goodhart is elismeri, a posztliberális doktrínák a szociálisan érzékeny Vörös Toryizmus és a konzervatív értékeket felkaroló Kék Munkáspárt programjának eszmeiségét tükrözik. Olyannyira, hogy John Cruddas munkáspárti és David Willets konzervatív képviselők egyaránt magukénak érzik: az előbbi Ed Milliband munkáspárti vezér nemzeti egységprogramjának főbb pontjait fedezi fel benne, az utóbbi pedig konzervatív szellemiségűnek minősíti Goodhart posztliberális programját.