„Nem hinném, hogy a kiadónak politikai céljai lettek volna a cikk megjelentetésével. Az lehet inkább a kulcs, hogy ezt az írást, ahogy az egyik lektor írta, sokan fogják idézni. Mindenesetre furcsa, hogy a jelek szerint kritikusan nem elemezte senki” – olvassuk a Jewish Review of Booksban Saul Stampfertől, aki a kelet-európai zsidóság történetét oktatja a jeruzsálemi Héber Egyetemen.

Márpedig manapság az idézettség minden (vagy majdnem minden) a tudományos világban. Egyesek sok mindenre képesek érte, kivált a kiadók és a tudományos folyóiratok, amelyek ennek alapján remélnek hirdetéseket és támogatásokat, illetve amelyik pénzt kér a szerzőktől a közlésért, az az idézettség arányában számíthat fizető szerzőkre. Ezzel a jelenséggel a Metazinban is többször találkozhattunk, legutóbb 2013 őszén, s a legújabb botrány e téren abból keletkezett, hogy egy Cyril Labbé nevű Grenoble-i tanár számítógépes programja a neves kiadók némelyikénél száznál több olyan tudományos közleményt talált, amelyet teljesen értelmetlen szövegtöredékekből állított össze egy SCIgen nevű, mindenki számára hozzáférhető alkalmazás. E tanulmányokat állítólag szakmai lektorok javasolták közlésre, de ez nehezen hihető, mivel teljességgel értelmetlen mondatokból állnak.

A nyugat- és kelet-európai zsidók kazár eredetét bizonygató írás viszont nem értelmetlen, és nem is egy számítógépes program terméke, hanem Eran Elhaik genetikusé, aki a Johns Hopkins Egyetemen tanít. Művét a nagytekintélyű Oxford University Press kiadóhoz tartozó Genome Biology and Evolution című igen megbecsült szakfolyóirat tette közzé két szaklektor ajánlása nyomán. A szakember azt állítja benne, hogy az askenázi zsidóság génállománya a kazárokéhoz hasonlít, vagyis nem közel-keleti eredetű. Régi feltételezés ez, első világszerte ismert változata Koestler Artúrtól származik: A tizenharmadik törzs című könyvében Koestler azt fejtegette, hogy a kazár birodalom áttért a zsidó vallásra, de a 13. századra teljesen megsemmisült, és ekkor kerültek volna az askenázi zsidók ősei Európába. Csakhogy Koestler tézise merő feltételezéseken alapult. Elhaik viszont genetikai bizonyítékokkal állt elő. Amikor cikke megjelent, sokan az antiszemitizmus fajelméleti alapjának cáfolatát látták benne, mások pedig Izrael állami ideológiájának cáfolatát.

Stampfer azonban felületes munkának tartja, amely semmit sem bizonyít, ha csak a mai tudományos folyóirat-világ megbízhatatlanságát nem. Elhaik például megmagyarázhatatlannak tartja, hogy a kazár beözönlés nélkül hogyan jöhetett volna létre az ötvenezer fős 15. századi kelet-európai zsidó lakosságból a 20. századra nyolcmilliós népcsoport. Stampfer viszont kimutatja, hogy az exponenciális népességnövekedés egyáltalán nem kivételes jelenség: néhány száz év alatt így lett pár ezer búrból több millió Dél-Afrikában, s pár ezer franciából több millió Kanadában. Ami pedig a genetikai bizonyítékokat illeti, akármilyen meglepő is, Elhaik összesen 8 askenázi zsidó férfi és négy nő génállományát vizsgálta, ami önmagában is nehezen tekinthető reprezentatív mintának. Ráadásul, mivel kazár gének természetesen nem állnak rendelkezésre, grúz és örmény emberek génállományát vetette össze az askenázi mintával, azt feltételezve, (de tévesen), hogy e két nép erősen keveredett a kazárokkal.