Törökország megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat. Mi lesz ebből? A törökök a végén még hoppon is maradhatnak. De az biztos, hogy nem lehet többé elzárkózni Dél-Kelet-Európa kis országai elől.

Amióta Kelet-Európa nyugati fele révbe ért, Timothy Garton Ash az Európa és Amerika közti dialógus folytatásán fáradozik. De nem felejtette el az 1989-es fordulatot, amelynek bekövetkeztében korábbi munkásságának oly nagy része volt. Nem véletlen, hogy éppen ő vette észre a török csatlakozásról hozott döntés egy olyan következményét, amely elsősorban a kelet-európai országokat érinti.

„A csatlakozási tárgyalások megnyitásának Törökország előtt nem az a legfontosabb következménye, hogy biztosítja a törökök fölvételét – írja Garton Ash a Guardianben. – Erre vagy sor kerül 10-15 év múlva, vagy nem. A legfontosabb következmény az, hogy kitolódott a bővítés határa. Olyan messzire, hogy Dél-Kelet-Európa kimaradt része is csatlakozni fog, méghozzá valószínűleg előbb, mint Törökország.”

Amikor Szerbia és Macedónia is kopogtat a brüsszeli ajtón, azt fogják kérdezni: Ha a törököket nem zártátok ki, akkor milyen alapon mondtok nekünk nemet, hisz’ mi mégiscsak közelebb vagyunk Európához? És Garton Ash szerint be fogják engedni őket. Az EU már most is magára vette a rendfenntartás és az újjáépítés felelősségét a Balkánon. Ezért a régi tagok majd azt mondják maguknak, hogy ne vacakoljunk ezekkel a kis országokkal, az igazi gondot úgyis Törökország és Ukrajna okozza.

A brit publicista szerint a bővítés a vegyértékek titokzatos átalakulását indítja el az új tagokban. Ők lesznek a szószólói azoknak a szomszédaiknak, akik hajdan a legnagyobb ellenségeik voltak. Valami ilyesmi ment végbe Németország és Lengyelország esetében. Most pedig azt figyelhetjük meg, hogy Görögország Törökország tagsága mellett emel szót, és Lengyelország Ukrajna útját egyengeti.

Ha a magyarokra is érvényes ez a kémiai felfedezés, akkor megérdemli az Ash-törvény nevet.