„Téves az általános vélekedés, miszerint a politikai vezér személyisége döntő a választások során. A választásokat pártok nyerik meg és veszítik el” – olvassuk Ferdinand Mount konzervatív politikus és író recenzióját Az erős vezér mítosza – a modern politikai vezetés című könyvről. A könyv szerzője Archie Brown oxfordi politológus, aki egykor a legbefolyásosabb és legismertebb brit kremlinológus számított.
A kötet legfontosabb állítása az, hogy a karizmatikus vezérek gyakran katasztrófába vezetik országukat – de legalábbis pártjukat. A karizmatikus vezér igyekszik minden hatalmat magához ragadni és elnyomni a belső ellenzéket. Ez azonban nagy kockázattal jár: az egyszemélyes vezetőnek senki sem mer ellentmondani, márpedig belső kontroll híján könnyebb hibázni. Mivel a hatalom egy kézben összpontosul, nemcsak a sikereket, de a hibákat is a vezér számlájára írják. Ha pedig megroppan a karizmatikus vezér hitele, akkor hatalmi űr keletkezik, és irányíthatatlanná válik a párt, illetve az ország.
A szerző fő céltáblája Tony Blair munkáspárti miniszterelnök. Brown nem hagy kétséget afelől, hogy a karizmatikus Blairnek rója fel az Egyesült Királyság gazdasági és társadalmi hanyatlását és a baloldal vesszőfutását. A szerző olyan negatív színben tünteti fel Blair kormányzását, hogy azt még a Thatcher kormány tanácsadó testületét vezető Mount is beteges túlzásnak, „személyes vendettának” tartja.
Mount nem tartja ugyan túlzottan eredetinek a könyv fő gondolatát, azt azonban elismeri, hogy Brown számos példával illusztrálja a tételt. Ám hozzáteszi, hogy sok ellenpéldát is fel lehetne hozni Brown állításának cáfolatául. A karizmatikus politikus gyakran olyan pálfordulásokat is túlél, amelyeket egy kevésbé vezérközpontú rezsim nem vészelhetne át – utal Mount De Gaulle és Algéria példájára. Az is előfordul, hogy csak egy karizmatikus vezér képes összefogni a pártot: Thatcher csak az erős kéz politikájával tudta megerősíteni a romokban heverő Konzervatív Párt tekintélyét. Sőt, Berlusconi példája Mount szerint azt bizonyítja, hogy a karizmatikus vezérnek még a rossz kormányzást is elnézik.
„A politikai vezetés egyetlen szabálya az, hogy nincsen szabály. De lehet, hogy még ez sem igaz” – vonja le a következtetést a konzervatív Mount.