„Eddig az iskolai erkölcsoktatás ellen volt szokás tiltakozni, nem mellette. Egy nem vallásos baden-würtenbergi diák anyja viszont nem érti, hogy első osztályos gyereke miért nem részesülhet világi erkölcsoktatásban” – írja Parvin Sadigh a Zeit véleményrovatában.

A cikk apropója a Német Szövetségi Közigazgatási Bíróság döntése, amelynek értelmében a vallási felekezethez nem tartozó kisiskolások számára az állam nem köteles erkölcsoktatást nyújtani. A pert elindító baden-würtenbergi német anyuka azt kifogásolta, hogy semelyik felekezethez nem tartozó gyermeke hátrányt szenved, amennyiben az iskolában nem kaphat már az első osztálytól világi erkölcsoktatást.

A bíróság a német alaptörvényre hivatkozott, amely csak a vallási oktatáshoz való jogot említi, és arról nem szól, hogy az iskolának kötelessége volna a felekezethez nem tartozó szülők gyermekei számára világi erkölcsoktatást is szervezni. A német gyakorlat különben nem egységes. A tartományok többségében katolikus, evangélikus, zsidó és újabban néhány helyen iszlám oktatást is választhatnak a diákok. Azok, akik nem kérnek a vallásoktatásból, felmentést kapnak, és csak később tanulhatnak etikát a tanterv részeként.

Sadigh szerint a bíróság döntése nagy megkönnyebbülés az iskolák számára, hiszen már a sokféle felekezethez tartozó diákok vallásoktatásával is nehezen birkóznak meg. Csak még tovább bonyolítaná az életüket, ha az első osztálytól kezdve be kellene vezetniük a világi etika oktatását.

Az igazi megoldás az lenne, ha száműznék a hagyományos felekezeti hittanoktatást az iskolából – véli Sadigh. Ahelyett, hogy vallási hovatartozás szerint szétválasztják a gyerekeket, úgy kellene vallástörténetet és erkölcstant oktatniuk, hogy a nagyobb vallások és a világi erkölcsi gondolkodók álláspontjait is megismertessék a diákokkal. A képzésben továbbra is fontos szerep jutna az egyházaknak, ám a diákok egyszerre több felekezet tanítása alapján próbálhatnának eligazodni az erkölcsi dilemmák között.