„A migráció, amennyiben biztonságos, jogszerű és önkéntes keretek között zajlik, a szegénység elleni harc és a fejlődés legősibb eszköze” – olvasunk egy kiáltványnak is beillő írást a Project Syndicate-en Peter Sutherlandnek, a London School of Economics elnökének és William Swingnek, a Nemzetközi Migrációs Szervezet vezetőjének tollából.

A közgazdászok régóta vitatkoznak arról, hogy a szegény országok számára gazdasági szempontból vajon előnyös-e a kivándorlás. Az ellenzők szerint a munkaerő szabad vándorlása a fejlődő országok kizsákmányolása, és a szegény államok felzárkózását leginkább úgy lehetne előmozdítani, ha lezárnák a határokat, és hazájukban tartanák a tehetséges és kiművelt polgárokat.

Sutherland és Swing szerint azonban a bevándorlás minden fél számára előnyös. Igaz, a célországokban a többség tehernek tekinti a bevándorlókat, a fejlett országok gazdasága azonban rászorul az alacsony fizetéssel és elismeréssel járó munkákat elvégző migránsokra. Akik ráadásul többet fizetnek a szociális ellátórendszerbe, mint amennyit kivesznek belőle, és sikeresebbek a „jóléti soviniszta” helyieknél.

A szegény országok sem járnak rosszul az elvándorlással – vélik a szerzők. A külföldön dolgozók által hazaküldött pénzek egyre jelentősebb bevételt jelentenek a harmadik világnak. Becslések szerint tavaly összesen 414 millárd dollárt tett ki az összeg – háromszorosát a szegény országokba érkező segélyeknek. A hazaküldött pénzek egymilliárd ember számára teszik lehetővé az alapvető szükségletek kielégítését. A tőkebeáramlás eme formája közvetve a nemzetgazdaságot is előmozdítja.

Nem véletlen – jegyzi meg Sutherland és Swing, hogy az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek szeretnék, ha 2015 után, amikor kifut a Millenniumi Fejlesztési Célok nevű program, az új globális fejlesztési programok kiemelt figyelmet szentelnének a migrációnak. Fontos lenne a pénzek hazaküldésének szabályozása is – jelenleg rendkívül magas, átlagosan 9 százalékos a fejlődő országokba történő pénzküldés jutaléka. Ennél is lényegesebb lenne a migráció megfelelő szabályozása, hiszen így elejét lehetne venni az illegális bevándorlók kizsákmányolásának, és talán az előítéletek is csökkenthetők lennének, amennyiben a migránsok átlátható keretek között érkeznének, és a kormány nagyobb figyelmet szentelne az integrációjukra. Sutherland és Swing utal rá, hogy felmérések szerint az európaiak 69 százalékának nincs kifogása a szabályozott bevándorlás ellen.