„A világ mélyreható demográfiai változások küszöbén áll: az elkövetkező két évtizedben kis híján megduplázódik a 65 éven felüliek száma: a jelenlegi 600 millióról 1 milliárd fölé emelkedik” – írja szerkesztőségi vezércikkében az Economist. Ám még mielőtt a jóléti állam fenntarthatatlansága mellett érvelők elkezdenék kongatni a vészharangot a nyugdíjrendszer közelgő összeomlásáról, érdemes mérlegelni az elmúlt néhány évtized egyik legfontosabb munkaerő-piaci változását: a magasan képzett, jól fizető pozíciókban alkalmazott munkavállalók nemcsak sokkal többet, hanem sokkal tovább is dolgoznak, mint képzetlenebb társaik.

Közgazdászok és demográfusok között sokáig bevett nézet volt, hogy az időskorú eltartottak számának drasztikus emelkedése elhúzódó stagnáláshoz, vagy jelentős gazdasági visszaeséshez fog vezetni. Az Economist elemzése szerint azonban a legtöbb vészforgatókönyv nem számolt azzal, hogy jelentősen növekedni fog a munkaerőpiacon jelenlévő aktív időskorúak aránya. Őrájuk nem érvényes, ami az alulképzett, alacsonyabb jövedelemmel rendelkező munkavállalókat, vagy a munkaerőpiacról kiszorulókat jellemzi: ez utóbbiaknak a biztos nyugdíj egyfajta mentsvár.

Az időskori munkavállalás elterjedése azonban nem lehet megoldás a gazdaság stagnálására, hiszen a hatvan év feletti aktivitás sok szempontból nem vethető össze a fiatalabb munkavállalók aktivitásával. Az idősebbek szignifikánsan több megtakarítást gyűjtenek össze, melyek jelentős részét nem forgatják vissza közvetlenül a gazdaságba. A felhalmozódó, öröklődő vagyonok tovább élesítik és bebetonozzák az egyébként is növekvő társadalmi különbségeket, miközben a kezdő munkavállalók elhelyezkedési esélyei tovább romlanak.

A fejlődő országokban pedig olyan baby boom generációk érik el a nyugdíjkorhatárt, amelyekben a fizikai munkát végző alkalmazottak jelentős része még középfokú végzettséggel sem rendelkezik, így kicsi az esély az időskori munkavállalásra. Mindez óriási terhet ró majd ezekben az országokban a szociális ellátórendszerekre.

Az Economist elsősorban nyugdíjpolitikai reformokban látja a megoldást (a kötelező alsó nyugdíjkorhatár eltörlése, progresszív kifizetések, a felnőttképzés támogatása). Kérdés azonban, hogy a választásokon leginkább aktív időseknek mennyire tudják majd eladni a politikusok a szükséges változtatásokat. A nyugati országok jelenlegi helyzetéből kiindulva nincs túl sok ok az optimizmusra.  

Farkas Tamás