„Az internet, a mobiltelefon és újabban a vezető nélküli autó elterjedése úgy forradalmasítja az életet, hogy a politika egyre inkább fölöslegesnek tűnik” – olvassuk a Guardianben. A cikk szerzője David Runciman cambridge-i politológus, aki Politika címen a napokban megjelenő könyvében a kortárs politika általános kérdéseinek nagy ívű áttekintésére tesz kísérletet.

Ahogyan korábban a szikratávíró, a telefon, a rádió majd a televízió elterjedésekor, az internettől is sokan azt várták, hogy fölöslegessé teszi a hagyományos politikát és kormányzást. Runciman is elismeri, hogy az újabb információs forradalomnak köszönhetően a fejlett világban gyökeresen átalakult a mindennapi élet és a gazdaság. A politika azonban a régi: az internet elterjedése sem tette fölöslegessé a kormányzást, de még csak át sem nagyon alakította. Még a nem demokratikus rezsimek is megtanulták, hogyan lehet együtt élni az internet által teremtett nyilvánossággal. A diktatórikus rezsimek a kritikusok megfigyelésére használják a modern technikát, a nemkívánatos tartalmakat pedig cenzúrázzák. Az internetes nyilvánosság ráadásul lehetőséget teremt arra is, hogy a nem demokratikus kormányok jobban megismerjék a közhangulatot, és döntéseiket az elvárásokhoz igazítva kifogják a szelet az elégedetlenségre építő ellenzék vitorlájából. A modern technika ráadásul jólétet teremt, „márpedig ki akar politikai forradalmat, ha már a technikai forradalom megvalósult?” – kérdi Runciman.

Tévesnek bizonyultak azon jóslatok, amelyek szerint a technikai fejlődés fölöslegessé teszi a kormányzati beavatkozást. Igaz ugyan, hogy a kormány gyakran csak kerékkötő szabályozóként és sarcokat kivető szereplőként jelenik meg, ám mégis fontos szerepe van a technikai forradalomban – jegyzi meg Runciman. A jelentős technikai forradalmak ugyanis többnyire valamilyen állami kezdeményezésből csíráznak ki. Az internet a hidegháborús katonai fejlesztés eredménye, a repesztéses palaolaj-termelést a nyolcvanas évek olajválsága idején indított állami kutatások alapozták meg. A nagy technikai innovációhoz rengeteg kísérletezés és pénz kell, amelyet leginkább csak az állam tud előteremteni, hiszen az ilyen befektetések zöme egyáltalán nem térül meg.

A modern telekommunikációs eszközök nem elegendőek a jóléthez és a biztonsághoz – folytatja a brit politológus. Igaz ugyan, hogy a mobiltelefon és az internet segít a legszegényebb országok kisárutermelőinek új értékesítési lehetőségeket találni, ám a kereskedelem fellendüléséhez utak is kellenek. És persze közbiztonság. A mobiltelefon önmagában nem ment meg a polgárháborútól sem – figyelmeztet Runciman.

Azt azonban Runciman is elismeri, hogy a modern információs technika segíti az embereket céljaik megvalósításában. Ennek hatására egyre kevésbé bíznak a politikusokban és elszigetelődnek a politikától. A hivatásos politika így mindinkább befolyásos családok és egyetemi osztálytársak belterjes hálózatának privilégiumává válik – utal Runciman a brit Munkáspárt vezetőit átszövő családi kapcsolathálóra, illetve a konzervatívok közös egyetemi hátterére.