A flúgos közgazdász a hétköznapi jelenségek vizsgálatára alkalmazza tudománya módszereit. Legutóbb a várost elárasztó kutyapiszokkal vette fel a harcot.

Steven D. Levitt és szerzőtársa, Stephen J. Dubner a hétköznapi jelenségek közti furcsa összefüggések vizsgálatára használja az ökonometria módszereit. „Flúggazdaságtan”-nak (Freakonomics) nevezik, amit csinálnak.

Hogyan függ össze az abortuszok és az erőszakos bűncselekmények száma? Miért él anyjával a drogdílerek zöme? Mi a közös a Ku-Klux-Klan tagjaiban és az ingatlanügynökökben? Van-e szerepe az utónévnek abban, hogy ki mennyire sikeres? Ilyen kérdésekre keresik a tudományos magyarázatot bestsellerré vált könyvükben.

A flúgos közgazdászok önálló rovatot kaptak a New York Timesban. Az első cikkben egy kísérletről számoltak be: majmokat tanítottak meg a pénz használatára. Júliusban azt igyekeztek bebizonyítani, hogy karambol esetén a gyerekülések egyáltalán nem védik a kisdedeket.

Legfrissebb cikkükben egy fontos hétköznapi és egyben nemzetek feletti probléma megoldására tesznek kísérletet. A New Yorkot elárasztó kutyakakával veszik fel a harcot.

A városban 1978 óta büntetik azokat a gazdikat, akik nem takarítják el kedvencük piszkát. A törvény bevezetése óta sokat javult a helyzet, de az utcák továbbra sem maradéktalanul tiszták.

Levitt és Dubner szerint a mindössze 50 dolláros (10 000 forint) büntetés nem tartja vissza a gondatlan kutyásokat. Már csak azért sem, mert nagyon ritkán bírságolnak a közterületi ellenőrök.

A legtisztább megoldás a kutyák betiltása lenne. A szerzők rövid mérlegelés után elvetik ezt a lehetőséget. Inkább olyan javaslattal állnak elő, amely csak a renitens kutyatartókat bünteti.

A legendás expolgármester, Rudy Giuliani szellemében fogant ötlettel rukkolnak elő. „Az ebtartáshoz szükséges engedélyek kiváltásakor minden kutyától DNS-mintát kell venni. Így az utcán talált kutyakaka alapján könnyen meg lehet találni a felelőst.”

Első hallásra abszurdnak tűnik az ötlet. A DNS azonosítása rendkívül költséges. De a szerzők szerint megér 30 millió dollárt (6 milliárd forint) a város utcáinak tisztasága.

Sajnos azonban egy sokkal komolyabb nehézség is felvetődik. Sokan nem váltják ki a kutyatartási engedélyt. Őket a javasolt szabályozás bevezetésével sem lehetne megbüntetni. Ezért a DNS-mintáknak csak akkor van értelme, ha az utcán rendszeresen ellenőrzik, hogy van-e a gazdinak engedélye.

A New York-i kutyások aligha nyugodnának bele az állandó igazoltatásba. De vajon jobban örülnének-e, ha a közvélemény nyomása, és nem a rendvédelmi szervek és hivatalok kényszerítenék ki a szabályok betartását?

A dél-koreai Kutyakakás Lány esete, amelyről az amerikai sajtó is beszámolt, meglehetősen riasztó.

Egy fiatal hölgy a kutyájával metrón utazott. A kutya a padlóra csinált. Valaki mobiltelefonnal lefényképezte. Képe egy pillanat alatt elborította az internetet, ő lett a Kutyakakás Lány. A bloggerek kiderítették a nevét, foglalkozását. Egész élete nyitott könyvvé vált. A végén kénytelen volt abbahagyni a tanulmányait és elbujdosni.

Úgy látszik, nincs más lehetőség, csak az, hogy a kutyatartók maguktól, és ne külső nyomásra törődjenek polgártársaikkal. Annyira azonban Levitték sem flúgosak, hogy ezt is számításba vegyék.