„Azon már kevesen csodálkoznak, hogy a választók döntését nem közpolitikai preferenciáik befolyásolják. Annak lehetősége viszont félelmetes, hogy a politikusok a nagy adatbánya (big data) segítségével észrevétlenül manipulálhatják a szavazókat” – olvassuk Andrew Mayersohn írását a Boston Review-ban.
A pártok egyre inkább felismerik az internetben és a nagy adatbányában rejlő lehetőségeket. A 2012-es elnökválasztási kampányban Obama stábja a baloldali preferenciájú választók személyre szabott mozgósításával igyekezett előnyhöz jutni. Mayersohn szerint a jövőben valószínűleg egyre inkább elterjednek a hasonló módszerek.
A Facebook, a Google és a többi internetes vállalkozás a felhasználókról annyi és olyan adatot gyűjt, hogy azok felhasználásával minden további nélkül azonosíthatók a felhasználók politikai preferenciái, ez pedig jó alap a célzott kampányokhoz. Kutatások bizonyítják, hogy ezekkel a célzott kampányokkal leginkább a középosztálybeli bizonytalanok mozgósíthatók, aminek következtében tovább csökkenhet a marginalizált csoportok reprezentációja, és vele a képviseleti demokrácia legitimitása.
A testre-, pontosabban pártpreferenciára szabott politikai hirdetések tovább növelhetik a megosztottságot – figyelmeztet Mayersohn. Az országos napilapok és televíziók legalább is törekedtek a kiegyensúlyozottságra a minél nagyobb közönség megszólítása érdekében. A hagyományos média azonban gyorsan veszít népszerűségéből. Helyét a pártok ideológiai szócsövének számító hírtelevíziók és a még náluk is szelektívebb közösségi média veszi át. Mayersohn aggasztónak tartja, hogy egyre többen csak barátaik révén és a politikai preferenciáiknak megfelelő online csatornák alapján tájékozódnak – vagyis esélyük sincsen rá, hogy a sajátjuktól eltérő nézetekkel és véleményekkel szembesüljenek.
Jonathan Zittrain harvardi jogász a New Republic hasábjain már konkrét forgatókönyvet vázol fel, a big data politikai felhasználásával kapcsolatos veszélyeket szemléltetendő. Felidézi, hogy 2010-ben politológusok a Facebook segítségével tesztelték, hogyan hat a választási részvételre, ha a felhasználók olyan hirdetéseket látnak, amelyek megmutatják, mely ismerőseik éltek már szavazati jogukkal. Kiderült, hogy az ilyen személyes mozgósítás sikeres, és országos szinten több százezer polgárt ösztönözhet a választáson való részvételre. Kiélezett eredmény esetén az ő szavazatuk könnyen döntőnek bizonyulhat.
Már az is elég aggasztó, hogy a pártok a felhasználók pártpreferenciái alapján egy ilyen alkalmazás segítségével szelektív kampány keretében akarnák az inkább feléjük húzó választókat szavazásra ösztökélni – figyelmeztet Zittrain. Ennél is ijesztőbb belegondolni, mi történne, ha a Facebook tulajdonosa saját politikai céljai szerint kezdene hasonló szelektív kampányba – például a Facebook gazdasági érdekeit tiszteletben tartó politikus vagy párt választási győzelme érdekében. „A Facebook eldöntheti a választást – anélkül, hogy bárki észrevenné.”
Zittrain szerint megoldást jelenthetne a problémára, ha a felhasználói adatbázisokat összeállító cégeket köteleznék rá, hogy az összegyűjtött információkat csak ellenőrzött körülmények között és korlátozottan adhassák tovább politikai és egyéb marketing célra. Mint Zittrain emlékeztet rá, Jack Balkin, a Yale jogászprofesszora egyenesen azt javasolja, hogy az adatbázisok az orvosok által gyűjtött információhoz hasonló védettséget élvezzenek.