A tizenhat éves Celine-nek még nem volt hibás dolgozata. Nem csoda, hiszen egyet sem írt. Ugyanis nem jár iskolába.

„Szeretek tanulni, de az iskola olyan lehet, mint a börtön” – nyilatkozta Celine Joiris egy interjúban. – Bátyja, Julian máshogy közelíti meg a kérdést: „Mit tudom én, hogy mit akarok csinálni két év múlva. Semmi kedvem állandóan a felvételivel foglalkozni.”

Micsoda szentségtörés! És épp Amerikában, ahol már az oviban elkezdenek az egyetemi felvételi vizsgára készülni. De nincs min meglepődni, hiszen a testvérpár a magántanulók egy különleges csoportjához, az iskolamentesekhez (unschooler) tartozik.

Szüleik nemcsak a hagyományos iskolai foglalkozásokat, hanem magát a tekintélyen alapuló oktatást is elutasítják. Tanár, órarend és tananyag nélkül, kizárólag saját tapasztalataikra hagyatkozva tanulnak gyerekeikkel. Így nem kell az osztálytársakkal versenyezni, és ezért kevesebb a stressz.

Sarah Karnasiewicz, a Salon webmagazin újságírója utánajárt, milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a tanulási formának.

Az iskolamentes mozgalom hívei szerint a gyermek kialakult emberi lény, aki kényszerítés nélkül is képes elsajátítani ugyanazt a tudást, amit osztályterembe zárt társai.

De az iskolába nem járó gyerekeknek is vizsgázniuk kell a tananyagból. A Family Unschoolers Networkön olvasható sikertörténetek szerint a módszer semmiféle hátránnyal nem jár a hagyományos iskolai oktatáshoz képest. A webmagazin azonban beszámol olyan esetekről is, amelyek az iskolamentes tanulás hátrányait mutatják.

Az egyik fiú, aki elsőéves egyetemista koráig nem járt iskolába, kiválóan értett a számítógépes programozáshoz, de matematikából épphogy megütötte az elégséges szintet. Az önállóan tanulók között rengeteg olyan gyerek van, aki ha kell, tízéves korában részletesen elmagyarázza, hogy mi a különbség a mezozoikum és a paleozoikum között, de nem tud szorozni.

Ennek ellenére egyre többen választják gyerekük számára ezt a tanulási formát. Karnasiewicz szerint ennek részben az a magyarázata, hogy sok szülő nem akar beszállni az iskolák által gerjesztett versengésbe. Nem akarja az iskolaidő vége után után edzésre, edzésről szolfézsra, szolfézsról lovaglásra, majd a nap végén nyelvórára cipelni a gyereket.