„A történelem során a jó kormányzást és a viszonylagos biztonságot gyakran a birodalmak garantálták” – írja Robert D. Kaplan geopolitikai szakértő az Atlantic magazinban.

A birodalmakat ma leginkább a gyarmati kizsákmányolással és az elnyomással szokás azonosítani. Kaplan cikkében védelmébe veszi az imperializmust: arra igyekszik rámutatni, hogy a birodalmak több szempontból is előbbre valók a nemzetállamnál. Elismeri, hogy voltak embertelen birodalmak – egyebek között az ideológiai alapon terjeszkedő náci és kommunista birodalom –, ám ezeket csak a szabályt erősítő kivételnek gondolja.

A birodalmak hagyományosan toleránsak a vallási és az etnikai kisebbségekkel szemben. A vallási és nemzetiségi értelemben egyaránt sokszínű Habsburg és az Ottomán Birodalomban a kisebbségek viszonylagos szabadságot élvezhettek. Lord Acton történész a többnemzetiségű Habsburg Birodalmat tekintette a konzervatív liberális szabadságeszmény megtestesülésének. Előszeretettel hivatkoznak az Ottomán Birodalom millet-rendszerére, mint a multikulturális tolerancia előképére. A Brit Birodalom pedig még a 19. századi liberálisok szemében is civilizatorikus küldetést teljesített be. Bár ma divatos elítélni a kulturális imperializmust, az egykori gyarmatok profitáltak a gyarmatosítók által kiépített oktatási rendszerből és egészségügyi intézményekből. Athén, Róma, Velence és Nagy-Britannia koruk leginkább felvilágosult rezsimjei voltak – véli Kaplan.

A birodalmi berendezkedés stabilitást és kiszámíthatóságot biztosított a meghódított perifériákon is: az erős központi hatalom kordában tartotta a helyi klánokat és törzseket. Az állami intézményrendszer és a fejlett technológiák segítségével a gyarmatok gyors fejlődésnek indultak. A sikeres birodalmak a stabilitást garantáló erős központi kormányzat mellett a helyi vezetőket is sikeresen integrálták az államigazgatásba. A birodalmak felbomlásával mindez visszájára fordult: a sokszínűséggel szembeni toleranciát vallási viszályok és etnikai tisztogatás, gazdasági válság és háborúk kísérték – írja Kaplan.

Kaplan természetesen nem történelmi áttekintést kíván nyújtani, hanem a jelennel kapcsolatos tanulságokat fogalmaz meg. Arra figyelmeztet, hogy mivel az ENSZ erőtlen, Amerikának elemi érdeke globális rendőrként fellépve rendet tartani legalább saját érdekszférájában. Nem feltétlenül kell gyarmati birodalmat építenie, de diplomáciai eszközökkel, illetve katonai csapásokkal kell védelmeznie demokratikus szövetségeseit.

Kaplan szemérmesen figyelmen kívül hagyja a kérdést, hogy vajon mi történik akkor, ha két birodalom szembetalálkozik a terjeszkedés során, mint ahogyan azt is, hogy milyen következményei lehetnek, ha viszonylag fejlett országokat akar bekebelezni egy ébredező birodalom. Vajon az újjáéledő orosz imperializmust is olyan lelkesen fogadja, mint az amerikai birodalomépítést?