„Logikus feltételezésnek tűnik, hogy a szexuális szabadosság a házasságok számának csökkenéséhez vezet. Régen csak a házasságon belüli szex volt társadalmilag elfogadható, így hát, aki szexet akart, kénytelen volt megházasodni. Ha viszont házasság nélkül is szabadon elérhető a szex, akkor a házasság vonzereje csökken. Vagyis a liberális értékek gyengítik a család intézményét. De biztos, hogy így van?” – teszi fel a kérdést Noah Smith közgazdász.
A konzervatívok előszeretettel okolják a liberalizmust a családi értékek gyengüléséért. Az individualizmus, a hedonizmus, a fogyasztói társadalom ideáljai, a melegek iránti növekvő tolerancia, a női egyenjogúság és az abortusz legalizálása számlájára írják a család intézményének válságát – az egyre több válást, az egyedülállók számának növekedését és a gyerekvállalási kedv csökkenését.
Smith szerint azonban ezek a kritikák nem állják meg a helyüket. Ennek alátámasztásául egyebek között Charles Murray konzervatív politológusnak a Metazin által is ismertetett könyvét idézi. Murray megfigyelése szerint a jómódú liberálisok körében az átlagnál népszerűbb a házasság és a család. Smith utal Richard Reeves kutatására is, amelyben az ismert családszociológus arra a következtetésre jut, hogy a diplomások – márpedig ők az átlagnál inkább hajlanak a liberális álláspont felé társadalmi kérdésekben – az alacsonyabban képzett, és konzervatívabb amerikaiaknál fontosabbnak tartják a kétszülős családmodellt és elutasítóbbak a válással kapcsolatban. A liberális középosztály számára ugyanis a család elsősorban nem az anyagi biztonságot és a szexet garantáló intézmény, hanem a gyereknevelés szempontjából leginkább megfelelő kötelék.
A liberális szellemben nevelt amerikaiak nem azért házasodnak, hogy végre kielégítsék testi vágyaikat, hanem tudatosan a gyerekvállalás céljából kelnek egybe – vonja le a következtetést Smith. Hozzáteszi, hogy a feminista eszmék elfogadása is erősíti a családot, hiszen ha a feleség is dolgozhat, akkor nem kell lemondania a karrierről. A kétkeresős családok tehetősebbek, ami szintén csökkenti a válás esélyét.
„Más szóval: a liberális erkölcsök stabilabb alapot biztosítanak a családnak a posztindusztriális korban” – vonja le a következtetést Smith, és nem teszi fel a kérdést, hogy nem egyszerűen a jómód-e az oka a magasabban képzett és magasabb jövedelmű családok nagyobb stabilitásának. Smith azt sem vizsgálja, hogy a világnézetek – például a vallásos meggyőződés – használnak-e a család stabilitásának.
Jennifer Glass és Philip Levchak népességkutatók januárban publikált kutatása viszont kimutatja, hogy Amerikában azokban a régiókban magasabb a válások aránya, amelyekben nagyobb arányban élnek a magukat hívő protestánsnak vallók. Glass és Levchak következtetése szerint ez részben annak tudható be, hogy a konzervatív szellemben nevelkedő és önmegtartóztatóbb életet élő fiatalok korábban kelnek egybe, és a fiatalon kötött házasságok kevésbé tartósak. Mivel a vallásos fiatalok (és szüleik) abortuszellenesebbek, nem kívánt terhesség esetén inkább összeházasodnak. Ezzel azonban gyakran a továbbtanulási illetve karrierkilátásaik romlanak. Amiből Glass és Levchak szerint az következik, hogy a konzervatív vallásos neveltetés korai házassággal jár, ami növeli a szegénység és a válás kockázatát.
Más kutatások igazolják, hogy a később kötött frigyek esetében kisebb a válás esélye. Statisztikák szerint a magukat protestánsnak vallók körében magasabb a válások aránya, mint az ateisták vagy a politikai szempontból liberálisabb katolikusok esetében. Igaz viszont az is, hogy a konzervatív és rendszeresen templomba járó protestánsok jóval ritkábban válnak el mint a nem hívők vagy a csak névlegesen vallásos amerikaiak. Továbbá meglehet, a szegényebbek és a vallásosabbak körében instabilabb a házasság intézménye, viszont így is jóval nagyobb közöttük a házasságban élők aránya.